"Semmit nem látunk, egy nagy büdös semmit" – közölte velősen véleményét a New York Times-szal Aaron Zent, a NASA Phoenix misszióhoz kötődő kutatóközpontjának vezetője. A helyzet rendkívül bosszantó, hiszen minden eddigi mérés a víz jelenlétét támasztotta alá. Az atmoszféra elektromos vizsgálata vízpárát jelzett, és látni vélték a nedvességcseppeket a talajon. A legbiztatóbb jel az volt, amikor az űrjármű néhány hete jeget talált a talajon.
Amikor a Földön párás az este, a nedvesség reggel lecsapódik, és harmatot vagy deret képez. A Marson ez nem történhet meg, az atmoszférában található víz mennyisége ugyanis olyan kicsi, hogy hajnalra csak néhány molekula gyűlik össze a porban, nem alakul ki sem harmat, sem dér. Zent és kollégái viszont nem értik, hova tűnhet a nedvesség, aminek minden bizonnyal a talajban kell felszívódnia.
A víz felkutatása kettős nehézséget jelent. Ha a várakozásoknak megfelelően csak néhány molekulányi rétegről van szó, a nedvesség szorosan a környezet talajszemcséihez tapad, és a szonda nehezen mutatja ki. De ugyanez a helyet akkor is, ha ennek ellenkezője történik, vagyis a nagy mennyiségű víz jégréteget alkot, az ugyanis elektromosság szempontjából máshogy viselkedik, mint a víz. A kutatók egyelőre nem tehetnek mást, mint tovább kémlelik a marsi talajt, megpróbálva a korábbinál mélyebb fúrásokat végezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.