Év közben a márciusi népszavazás sikere cezúrát jelentett, egyúttal az áprilisi felmérés eredménye mutatta a legnagyobb különbséget az MSZP és a Fidesz szavazótáborának nagysága között.
A párthoz csatlakozók tavasszal 3,3 milliósra növelték a Fidesz táborát, a különbség azonban hónapról hónapra csökkent, végül ezeket a szavazókat nem sikerült hosszú távon megtartani, a Gyurcsány-ellenesség már nem tudott ennyi embert egy platformon tartani.
Ez nem biztos, hogy problémát jelent Orbánéknak, ugyanis elsősorban olyan szavazókról van szó, akik ideiglenesen lettek Fidesz-szimpatizánsok. Korábban soha nem voltak azok, és nem volt kötődésük a jobboldalhoz, így ők később is könnyen elcsábíthatóak lettek volna a polgári táborból. Jól megfigyelhető a szocialisták visszaerősödése mindezen folyamatokkal párhuzamosan.
Ugyanakkor az MSZP-nek nem sikerült újabb támogatói rétegeket meghódítania, csupán a korábban elbizonytalanodó, illetve rejtőzködő MSZP-szavazók bátorodtak fel. A tavaszi mérésekben a 2006-ban az MSZP-re voksolóknak csak a fele állította, hogy most is a baloldalra szavazna, majd ősszel ez már meghaladta a 60 százalékot. Gyurcsány Ferenc tehát még nem veszített, a szocialistáknak még vannak tartalékaik, ez intő jel lehet a Fidesz számára.
Az MSZP viszonylagos sikere elsősorban abban érhető tetten, hogy a koalíciós szakítás és a népszavazási vereség ellenére kihúzta az évet „területvédekezéssel”. Az áprilisi mélypont óta ugyanis a legfőbb tanulság az volt a szocialisták számára, hogy nem szabad reformokba belekezdeni, és a megszorítások nem vezetnek sok jóra. Így az elmúlt hónapok lassú erősödése elsősorban a megszorítások hiányára utal. Kérdés, hogy jövőre hogyan fog alakulni a szocialisták népszerűsége, amikor a válság már éreztetni fogja a hatását.
Ráadásul Gyurcsányék már a 13. havi nyugdíj korlátozása és az állami kiadások csökkentése irányába haladnak. A decemberi időszakkal az európai parlamenti kampányt megelőző „vihar előtti csend”, az utolsó nyugodt pillanat állt be. Az európai, majd az országgyűlési választások közeledtével a tét egyre nő. A 2008-as év legnagyobb vesztesei a kis pártok. Megújulási kísérleteik dacára támogatottságuk a parlamenti bejutási küszöb alatt van a biztos szavazók körében. A népszerűségi adatok csak még jobban alátámasztják ezt.
Dávid Ibolya és Fodor Gábor is kedvező helyzetből esett hosszan és folyamatosan. Fodor esetében az első zuhanást az jelentette, amikor a koalíciós szakítás után a szocialista szavazók már nem nyilatkoztak olyan kedvezően a liberális politikusokról. Ősszel aztán a karakán Gyurcsány-ellenességet várók is csalódtak benne. Dávid Ibolya a júniusi csúcspont óta több mint 20 százalékot veszített, pedig korábban a legnépszerűbb politikusok közé tartozott.
Az SZDSZ és az MDF esetében különösen kedvezőtlen, hogy Dávid és Fodor pártjaik legnépszerűbb politikusának számítanak. A decemberi eredményekben feltűnő Veres János visszaesése, ami a pénzügyminiszter és a válság összefüggéseiben könnyen érthető.
Gyurcsány Ferenc „válságkezelői” szerepe sem közönségdíjas alakítás: kedveltsége stagnál, egyike a legnépszerűtlenebb magyar politikusoknak. A parlamentben kétségkívül eredményt ért el a kisebbségi kormány túlélésében, társadalmi szinten azonban nem tud sikeres lenni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.