A pszichológusok, szociológusok, illetve más szakemberek egyből megkezdték a vitát arról, hogy a válság milyen mértékben növelheti meg az öngyilkosságot elkövetők számát, de persze csak hozzávetőleges becslésekről van szó. Azt azonban sok szakértő hangsúlyozza, hogy nem szabad túlreagálni az eseményeket, illetve nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni a válság miatt bekövetkező öngyilkosságokról beszámoló egyre több híradásból.
Ismert példája a jelenség túldimenzionálásának az 1929-33-as nagy világgazdasági válság hatásáról az emberekben élő hamis kép. Sokaknak az ugrik be azóta is az emlékezetes tőzsdekrachról, hogy tömegesen ugráltak ki a tönkrement spekulánsok és bankárok a magas épületek ablakaiból így vetve véget az életüknek. A számok azonban azt mutatják, hogy az öngyilkosságok száma egy már korábban beindult trend mentén nőtt: 1925 óta lassú emelkedésük volt megfigyelhető.
A krach hónapjában, 1929 októberében, illetve a következő hónapban átlag alatt maradt az ilyen cselekmények száma, a csúcs nyárra esett. Elképzelhető tehát, hogy a jelenlegi krízis kirívó esetei ellenére sem lesz összességében számottevő növekedés az öngyilkosok számában. Több olyan kutatás is napvilágot látott viszont, amelyek arra mutatnak rá, hogy a tőzsdekrachnál lényegesen jobban megviseli az emberek idegrendszerét a tartós munkanélküliség, a feleslegessé válás, illetve a tehetetlenség érzése.
Az adatok szerint a múlt századi nagy válság alatt sem a tőzsdén mindenüket elvesztők közül került ki a legtöbb öngyilkos, hanem az állásukat hirtelen elvesztő alkalmazottak köréből. Ez a jelenség pedig nem sok jót ígér napjainkra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.