Valódi párt- és kampányfinanszírozási reformot sürget a Freedom House és a Transparency International

A két szervezet ugyanakkor óva int attól, hogy a párt- és kampányfinanszírozás átfogó, széles szakmai, politikai és társadalmi konszenzuson alapuló és immár elodázhatatlan reformja helyett rövid távú rész- vagy látszatmegoldások szülessenek.

Emlékeztettek arra, hogy a Fidesz által a napokban címszavakban felsorolt javaslatok nagy része a két évvel ezelőtti, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet által kezdeményezett négypárti tárgyalásokon már napirendre kerültek, ám azok az egyeztetések végül kudarcba fulladtak.

A választási kampányok során elköltött források nyomonkövethetősége jóval fontosabb, mint a kampányköltségek alacsony szinten tartása. Csak az európai parlamenti választásokra vonatkozó, önkéntes kampánykiadási plafon önmagában nem küszöbölné ki a visszásságokat – mondta Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország igazgatója.

A probléma egyik gyökere paradox módon éppen az, hogy a magyar állam nemzetközi összehasonlításban kimondottan fukarul bánik a pártokkal, legalábbis ami a hivatalos és ellenőrizhető csatornákat illeti. Miután jelentős magánadományok összekalapozása csaknem leküzdhetetlen kihívás, nem marad más hátra, mint a pártok „öngondoskodása”. Ez a jelenleg hatályos keretek közt korrupcióhoz, a törvények semmibevételéhez vezet éppen azok által, akiknek feladata lenne a törvények példaértékű betartása – tette hozzá.

Becslések szerint a parlamenti pártok 2006-ban közel 7,6 milliárd forintot költöttek kampányaikra. Ezzel szemben a jelenleg hatályos törvényben meghatározott költségkeret pártonként nagyjából 400 millió forint elköltését teszi lehetővé, és a kötelezően benyújtott elszámolásukban a pártok nem meglepő módon ennyiről is számoltak el. A két összeg közötti, szerény becslések szerint is milliárdos különbség forrásai ismeretlenek, mozgásuk követhetetlen az ellenőrző szervek és a választók számára egyaránt.

Molnár Bálint, a Freedom House Europe igazgatóhelyettese szerint az egyik első lépés a jelenlegi áldatlan helyzet megoldásához éppen a kampányokban elkölthető összeghatár megemelése lenne, de olyan módon, hogy a pénzek forrásai és elköltése sokkal átláthatóbb, a visszaélések pedig sokkal erőteljesebben szankcionálhatók legyenek.

Molnár szerint fontos megérteni, hogy a kampányokra fordítható törvényes összeghatár megemelése nem azt jelentené, hogy ennyivel több közpénz jutna a pártoknak, hanem azt, hogy a most láthatatlanul, illegális csatornákon a pártok kampányaiba áramló (köz)pénzek láthatóvá válnának. Amint ez megtörténik, lehetővé válik e források hivatalos ellenőrzése is a megfelelő szervezetek, elsősorban az Állami Számvevőszék által.

Nem egyszerűen a kampányköltségek pártok általi ad hoc csökkentésében rejlik a párt- és kampányfinanszírozás problémájának megoldása, hanem egy olyan átfogó törvényi reformban, amely egyrészről szigorítja a pártok költéseinek ellenőrzését és a törvénysértések szankcionálását, illetve lehetővé teszi azt, hogy az állampolgárok számára is átláthatóvá váljon a pártok bevételeinek forrása és kiadásaik valós költsége – mondta Molnár.

A szükséges lépések világosak – állítja egybehangzóan Alexa és Molnár: a pártok közvetlen állami támogatását és a kampányköltések felső határát egyaránt növelni kell, bátorítani kell a magánszemélyektől érkező adományokat úgy, hogy az állam kiegészítő támogatást adna melléjük. Szintén kívánatos lenne a cégeknek a politikai támogatásokból való kizárása. A nyilvános kampányszámla – melyet az ÁSZ követne és ellenőrizne – a bevételek és kiadások átláthatóságát garantálná.

A költségek visszaszorításához egy világosan meghatározott és a jelenleginél rövidebb, 60 napos kampányidőszakra lenne szükség. Az állami forrásokkal való visszaéléseket pedig a minisztériumi és önkormányzati pénzeknek kampánycélokra való felhasználását szigorúan tiltó és szankcionáló szabályokkal kell visszaszorítani.