Gyakran a felnőttképzés az állás elvesztéséhez kötődik

A felnőttképzés mind céljait, mind módszereit és eszközeit tekintve is eltér az oktatás klasszikus képétől: ezért indított „A szakképzési hozzájárulás a lifelong learning szolgálatában“ címmel kutatási programot a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány.

A projekt célja, hogy a kutatások alapján az érintett résztvevőkkel megvitassa, hogy miként lehet eszközként felhasználni a szakképzési hozzájárulást az egész életen át tartó tanulásban.

A felnőttképzés leggyakrabban a munkahelyhez - szerencsétlen esetben - annak elveszítéséhez kötődik ma Magyarországon. Az Alapítvány kutatásának homlokterében ezért a munkahelyhez kötődő szakképzés és felnőttoktatás áll.

A munkahelyi képzések helyzetéről a KSH adatai szolgáltatnak átfogó képet, EU összahasonlitásban pedig az Eurostat hasonló kutatása támaszkodhatunk. A KSH 2008-as adatai szerint a munkáltatók mintegy 49 százaléka nyújtott valamiféle képzést a foglalkoztatottai számára.

Annak módja három irányvonalat jelöl ki: a hagyományos –tanfolyam jellegű- oktatást (31 százalék), egyéb szakoktatás. A képzési hozzájárulás felhasználása sokféle lehet: a szakképzési intézmények támogatásán túl, a saját munkaerő hagyományos rendszerű képzése alatt a tanfolyamok szervezését, tanulócsoportos képzéseket tekinthetjük, a foglalkoztatottak oktatásának rugalmas útjai pedig a munkahelyen, munkaszituációban, a munkahelyi rotációk, látogatások, önképzés és konferenciákon való részvétel által történik.

Legkisebb arányban előforduló képzési forma az önképzés és az önképző-körök működtetése (7 százalék), a munkahelyi rotáció és látogatások potenciálja pedig a 3 százalékos részesedés mellett kihasználatlan. A munkaerőpiacon legversenyképesebb a számítógépes és a nyelvtudás, de a (korábbi) munkahelyen szerzett speciális szaktudás iránt is fokozódik a munkáltatók részéről jelentkező igény.

A képzések így jelentős részben ezeket a területeket célozzák meg, de magas arányban fordulnak elő a kommunikációs képességeket fejlesztő tanfolyamok is. A naprakész ismeretek megszerzésének leggyakoribb módja, pedig a foglalkoztatottak konferenciára küldése. A munkahelyi képzések fő kérdései közé tartozik, hogy a képzéseket támogató vállalkozások milyen formákat részesítenek előnyben, azokat külső vagy belső szereplő szervezi-e, ill. a szervezeteken belül mekkora a képzéselérés aránya.

2005-ben a munkaerő 16 százaléka vett részt valamilyen hagyományos rendszerű képzésben, amelyek jellemzően belső vállalati továbbképzések voltak. A tanuláshoz természetesen időre van szükség, a magyar gyakorlat szerint átlagosan a gazdasági szervezetek az összes elvégzett munkaóra 0,3 százalékát biztosították munkaidő-kedvezményként szakmai továbbképzésen részt vevő dolgozóik számára.

A munkaidő kedvezmény lényege, hogy a munkáltató felmenti a munkavállalót a termelőmunka elvégzése alól egy időre, hogy újabb kompetenciákhoz juthassanak. A hagyományos képzésben résztvevők aránya 23 százalék volt 2005-ben, ami az 1999-es adatokkal összevetve 3 százalékpontos csökkenést jelent, azzal együtt, hogy a foglalkoztatottak egyre nagyobb arányban dolgoznak képzéseket támogató szervezeteknél.

Mindazonáltal továbbra is tág azon gazdálkodó szervezetek köre, akik semmilyen képzést nem biztosítanak munkavállalóik számára: az indokok alapvetően azok, hogy megfelelően képzett munkatársakkal dolgoznak, a költségek magasak, az időhiány pedig általános jelenségnek mondható, az alkalmazottakat nem szívesen vonják el a munkától. Az Eurostat adatok hazánk lemaradását mutatják az EU 27 országaitól: Magyarországon kevesebb, mint az uniós átlag fele a részvételi arány valamilyen továbbképzésen, az arány a vizsgált 1997 és 2007 közötti tíz éves időszakban konstans: lemaradásunk tehát ugyanakkora átlagosan, mint tíz évvel ezelőtt.

A kutatás kérdésfeltevése tehát arra vonatkozik, hogy hogyan lehet úgy alakítani a szakképzési hozzájárulás rendszerét, hogy az minél magasabb képzéselérési arányokat, optimálisabban kihasznált továbbképzési potenciálokat, jobb munkaidő-kedvezmény rendszert és összességében versenyképesebb tudással rendelkező munkavállalókat eredményezzen.