Várják, hogy a másik hibázzon - Kóka a szavazatvásárlásról

Azóta majdnem kétezer év telt el, de a jelenség nekünk, magyaroknak is ismerős. A pártok négyévente harcba indulnak a voksokért, és felelőtlenül ígérgetnek. Különösen a nagy pártok. 1998-ban a Fidesz 400 százalékos béremelést ígért az egészségügyben. Ebből ugyan nem lett semmi, de a ciklus vége felé jött a költségvetést megrogyasztó, államilag támogatott 30 milliós lakáshitel.

2002-ben kezdetben "csupán" 25 százalékos, általános közalkalmazotti fizetésemeléssel kampányoltak, de az MSZP gyorsan emelte a tétet: 50 százalékos béremelést, adómentes minimálbért és 13. havi nyugdíjat ígért. Az évi 6-700 milliárdos pluszkiadást jelentő száznapos programot 339 képviselő szavazta meg - a hatalomra került szociálliberális koalíció éppúgy, mint a Fidesz. Ellenszavazat nem volt, az MDF tartózkodott – írja az SZDSZ frakcióvezetője a Népszabadságban.

Kóka szerint a választók megtanulhatták: 1998 óta minden kormány megígérte az adóreformot és az adócsökkentést, de érdemben semmi sem történt. Persze az elosztási rendszerhez mindenki hozzányúlt egy picit, ki ennek adott, ki attól vett el, a lényeg mégsem változott: a túl nagy állam és a túl magas újraelosztás lebontása tabu maradt. Miközben versenytársaink egymás után csökkentették a terhelést és vezették be az egykulcsos adót, nálunk maradt a polgárok és a cégek túladóztatása, és ma is közel 50-féle adót fizetünk.

Magyarországra a válság nem 2008 őszén érkezett, hanem már évekkel korábban. A világméretű recesszió hazánkat magas államadósság, jelentős deficit, alacsony lakossági megtakarítások, magas fogyasztási hitelek és a környező országokénál három-négyszer magasabb kamatok mellett érte el. A vállalkozóknak persze nem sok választásuk volt. Mivel a költségvetési hiány finanszírozási kényszere elszívta a forrásokat a gazdaság elől, a cégek eldönthették: vagy felveszik a forinthitelt megfizethetetlen kamatokkal, vagy külföldi devizában adósodnak el, és futják az árfolyamkockázatot akkor is, ha bevételeik az utolsó fillérig forintban keletkeznek.

Az utóbbi évtizedben megtanulhattuk, hogy az állam kizárólag kényszerek hatására kezd spórolni. A parlamenti többség, az MSZP és a Fidesz természetesen pontosan tudja, hogy reformok nélkül össze fogunk omlani. Tisztában vannak vele, hogy a nyugdíj- és a társadalombiztosítás érdemi beavatkozás nélkül megállíthatatlanul robog a csőd felé. Évek óta tudják, hogy beavatkozás nélkül a most felcseperedő generációnak nem csupán a 13. és a 14. havi, de már a november-decemberi ellátására sem lesz pénz. Mégis: a többség, a nagy pártok képviselői menekülnek a felelősségtől. Mintha szemük előtt az a középkori szokás lebegne, amikor a rossz hírt hozó futárt büntetésből kivégezték.

Persze nem nehéz megmagyarázni, hogy mi történik, jobban mondva mi és miért nem történik. A kisebbségi kormány ki akarja tölteni a ciklust, a Fidesz pedig semmilyen hibával sem akarja kockáztatni a 2010-ben biztosnak tűnő győzelmet. Ezért inkább azt várják, hogy a másik "hibázzon".