Ez az új arcnak mindig kijár. Új seprő jól seper: ez a politikában is igaz. (Antall után Boross is följebb vitte 1994 elején az MDF-et - két vagy három hónapig: aztán a párt visszasüllyedt a korábbi szintre vagy még alább.) – írja Debreczeni József a Népszabadságban.
Tartós csoda itt és most sem várható. Ahhoz olyan politikai titánnak kéne a színre lépnie, amilyen Gyurcsány volt 2004-ben - ma már ő is kevés volna. Ráadásul nem jön, hanem éppen távozik. Sebesülten. Így küzd tovább pártelnökként, jobb pozícióban: Orbán ellen - a Köztársaságért.
E pillanatban megkockáztatható: az új kormányfővel egy idő után jobb pozícióból lehet majd nekivágni egy - alighanem előre hozott - választásnak. Ettől tart Orbán is: ezért akar mindenáron - minden más szempontot negligálva - azonnali választásokat. A kétharmadért.
Ez az egész persze nem több (és nem is kevesebb), mint értelmiségi okoskodás. 2009. március 22-én délután. Egy, a parlamentarizmus, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje iránt mélyen elkötelezett, konzervatív liberális publicista okoskodása. Ebből az elvi elkötelezettségből számomra továbbra is következik a távozó miniszterelnök iránti lojalitás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.