Chikán: A Bajnai-terv durvább, mint a Reformszövetségé!

Chikán Attila, a megszűnő Reformszövetség szakértője inkább az előrehozott választások, mint a Bajnai-csomag híve.

– Beszélgetésünk idején vált nyilvánossá a Bajnai-terv, amelyet aláíratott a képviselőkkel. Első látásra hogy viszonyul az önök által készített Reformszövetség-programhoz?

– Még csak a program vázlata, annak is csak a költségvetési oldala ismert számomra politikai nyilatkozatként. Ennyiből is megállapítható persze, hogy az irányultsága hasonló, mint a Reformszövetség programjáé. A Bajnai-program azonban keményebben fogalmazza meg a szociális intézkedéseket. A megszorításokban messzebb megy, mint a Reformszövetség javaslata. Az eddig megismert anyag nem foglalkozik viszont azzal a gondolattal, hogy a megszorításokat a növekedés beindításához vezető intézkedésekkel párhuzamosan kell végrehajtani. Címének megfelelően lényegében csak a fiskális kérdésekre tér ki. De e szempontból tényleg válságkezelésről szól a program, más kérdés, hogy ezt ki és hogyan fogadja el.

– A politikai támogatásra gondol?

– Igen, a fő kérdés, hogy a Magyar Szocialista Párt mögé áll-e, és érdekes lesz, hogy milyen vélemények alakulnak majd ki például a Gazdasági és Szociális Tanácsban vagy az Érdekegyeztető Tanácsban, ahol a szakszervezetek is jelen vannak. Már hallom az ő hangjukat, nehezen tudom elképzelni, hogy ők elfogadhatónak tartanák a terveket. Én továbbra is azt mondom, hogy hasonló lépésekre szükség van, de a kibontakozáshoz nem elegendők.

– És milyen társadalmi hatást válthat ki a program?

– A magyar viszonylag türelmes nép, nálunk sok mindent meg lehet csinálni, amit más országokban nem. Van esély rá, hogy ha ügyesen kommunikálják, akkor az ország sokat lenyel belőle. Nagy szerepe lesz annak, hogy milyen politikát folytat az ellenzék. Mögé áll-e azoknak a civil mozgalmaknak, amelyek az utcára akarnak menni. Vagy inkább csillapítani igyekszik azokat.

Nem vagyok ma jártas a Fidesz belső életében, de nyilván vita van róla, jó-e, és mikor jó egy előrehozott választás. És még egy dolog: Magyarországon relatíve magas az életszínvonal ahhoz, hogy a középréteg sokáig tudjon engedni nagy katasztrófa nélkül. Ha a Balatonon arról panaszkodnak a szállodák, hogy a vendégek idén privát szállásokban nyaralnak majd, az még nem katasztrófa. Természetesen a legszegényebb rétegek kritikus helyzete alapkérdés.

– A Reformszövetség hogyan képzelte a növekedés beindítását?

– Bajnai úr is, mi is a foglalkoztatást helyeztük az első helyre, de az ő programjának ez a kivonata nem sokat mond arról, hogyan akar munkahelyeket teremteni. Így pedig egyoldalú, és furcsa módon negatívabb hangvételű a mondanivalója, mint muszáj volna. Mi inkább az intézményi rendszert akartuk megváltoztatni, és kijelöltük a legfontosabb fókuszokat is. Négy fontos csoportot adtunk meg, amelyekkel külön foglalkozni kell: az alacsony iskolázottságúakat, a 25-40 év közötti nőket, a 40 feletti férfiakat, és a hátrányos helyzetű kistérségekben élőket. Ezekről a rétegekről elmondtuk, hogyan lehetne a munkaerőpiacra segíteni őket.

– De tud az állam munkahelyet teremteni?

– Erőszakos munkahelyteremtést nem lehet végrehajtani. Az üzleti szférát nem lehet a foglalkoztatás kiszélesítésére rákényszeríteni, az állami szféra létszámát pedig éppenséggel csökkenteni kellene. A növekedés teremt munkahelyeket, oda pedig a foglalkoztatás tekintetében a kis- és középvállalatokon keresztül vezet az út. A magyar gazdaság növekedéséhez kell a külpiacok növekedése is, a bővülés nem megy majd egyik napról a másikra.

– Miért érzik azt az emberek, hogy az EU-pénz nem jön, nem látszik, ellopják, satöbbi?

– EU-pénz igenis van. Meghatározott szabályok szerint lehívható. Az EU bizalmatlan, és nagyon kemény követelményrendszert állít fel. A válságban nincs meg a cégek bizalma a fejlődésben, nem mernek belevágni az ötleteikbe. Gyengék vagyunk, bürokratikusak vagyunk és bátortalanok vagyunk. De hozzáteszem, 2013-ig tart ez a költségvetési időszak, a pénzekre addig lehet pályázni, és én elhiszem, hogy nem állunk rosszabbul, mint a többi ország. Az időszak végére látványosabb lesz az EU-pénzek felhasználása. Mindig elmondtam, hogy a fejlesztéspolitikát a problémák ellenére a magyar gazdaságpolitika relatíve erősebb részének látom.

– Ez Bajnai Gordon területe. Ezek szerint jó miniszterelnök-jelöltet választottak?

– Én Bajnai Gordon személyes képességeiben egyáltalán nem kételkedem. A politikai beágyazottsága más kérdés, és a támogatottsága is. Most nem is lehet olyan embert találni, aki ezen a válságon könnyedén felülemelkedne. Egy ilyen átmeneti kormánnyal nagyon nehéz lesz, majdnem lehetetlen. A gazdasági szereplők annál hosszabb távon szeretnek gondolkodni, mint hogy 4-6 hónapra, vagy akár 11-re feláll egy átmeneti kormány.

– Egy előrehozott választás tisztább helyzetet teremtene?

– Igen. Én hamisnak tartom azt az érvelést, hogy egy előrehozott választás túl nagy turbulenciákat okozna. Ez a turbulencia elő fog állni. Ha nem most, akkor jövőre. Ráadásul így két választás lesz, az európai és a magyar. Két kampányt tartunk, és nem kétséges, hogy a pártok mindkétszer mindent be fognak vetni.

– Igaz az, hogy az ország az IMF-hitelből él? És ha igen, jövőre jön az államcsőd?

– Nem. Az IMF-hitel azért volt fontos, mert bizonyította és biztosította a belső és a külső közvélemény, elsősorban a befektetők számára, hogy van pénz. Ezt a hitelt nagyrészt arra fordítjuk, hogy a korábban felvett hiteleket vissza tudjuk fizetni. Én azt gondolom, hogy lesz újabb IMF-hitel jövő tavasszal. De ez önmagában nem baj. A hitelfelvétel csak akkor baj, ha a pénzt elszórjuk. Ha jól használjuk fel, akkor hasznos lehet. De ha elköltjük szociális célokra vagy alacsony hatékonyságú gazdasági cselekményekre, akkor baj van.

– És az IMF ad még hitelt?

– A végletekig nem, de belátható ideig még igen. A nemzetközi pénzvilág elég komoly lépéseket hajlandó azért tenni, hogy ne menjünk csődbe. Nem felvirágoztatni akar bennünket, de a csődöt nem akarja, nehogy például a külföldi tulajdonú bankok bedőljenek. De a hatékony gazdaságpolitikát nekünk kell megcsinálni, különben elherdáljuk a következő generációk jövőjét.

– Miért szűnt meg a Reformszövetség?

– Volt egy konkrétan kitűzött cél, amely teljesült: a programunk beépült oda, ahová készült. Az volt a célunk, hogy készítsünk egy olyan válságkezelő programot, amely viszonyítási pontként szolgál. Kényszeríti a kormányt arra, hogy viszonyuljon hozzá, felhívja az ellenzék figyelmét, és bemutatja azt is, hogy létezhet egy koherens program, amelyben egyszerre van meg a növekedés és a válságkezelés lehetősége. Ez szakmailag fontos és vonzó, politikailag pedig vállalható cél volt.

– Üdítő volt látni, hogy mindenféle politikai beállítottságú ember együtt gondolkodott. Nem volna érdemes ezt a társaságot összetartani?

– Ez ma nem volna helyes, a politika túllépett rajta. De fenntartjuk a folytatás lehetőségét. Ez civil kezdeményezés volt, nem politikai, és nem is voltak közöttünk pártpolitikai viták.

– Számít arra, hogy egy Fidesz vezette kormány is felhasználja a Reformszövetség anyagát?

– Igen és nem. Igen, hiszen a program számos lépése szinte kényszer. Másfelől, ha azt mondom, hogy nem, akkor arra mutatok rá, hogy a Reformszövetség összefüggő programot adott, és kimondta, hogy annak egyes elemeit felhasználni nem azonos a program teljes alkalmazásával.

A program irányultsága és szerkezete ma is vállalható, de konkrétumai közül több már nem aktuális, hiszen mi néhány hónapja több pozitívumot vártunk a válságkezelésben a Gyurcsány-kormánytól.

– Számít rá, hogy ismét miniszter lesz?

– Nem számítok erre. Nem azt mondom, hogy nem tudok elképzelni ilyet életem hátralévő részében. De nagyobb valószínűséget adok annak, és arra készülök, hogy nem leszek politikus.