Mert erről Orbán Viktor ezt mondta: „Ami a parlamenti túlhatalmat illeti… 1994-ben… kétharmados többségük lett, és mindenféléket műveltek az alkotmánnyal. Rögtön első helyen a soron következő önkormányzati választásokra vonatkozó választási törvényt alakították át...”.
"Ez igaz. Ám ezzel be is volt fejezve a dolog! Mert többé nem nyúltak az alkotmányhoz a négy év alatt. Nem „használták” a nekik „odaítélt bizalmat oly mértékben, amilyen mértékben” azt odaítélték a számukra. Bizony, a pufajkás Horn által vezetett kommunista utódpárt és a szabaddemokraták annak idején demokratikus önmérsékletet tanúsítottak" – fogalmaz a közíró.
Elfogadták, hogy az új alkotmányhoz ne legyen elegendő a kétharmados többség: hogy az alkotmánnyal kizárólag ötpárti konszenzus esetén lehessen „mindenféléket művelni”. Ezt a feltételt az új választásokig alkotmányos biztosítékok védték. Ahogy 1997 májusában írtam a Magyar Szemle című folyóiratban: a koalíció láthatóan „nem használja föl kétharmados többségét saját hatalma intézményes bebetonozására… nem kívánja fölforgatni az 1989-90-ben rögzített parlamentáris rendszer alapjait”.
Hogy miért hazudik akkor Orbán a nyilvánvaló tények ellenére? Mert e hazugság árán is igazolni akarja a maga – fentiekkel ellentétes – szándékát: hogy tudniillik ő nagyon is be akarja betonozni, illetve nagyon is föl akarja forgatni...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.