"A boldogtalan szocialista pártok mind egyformák"

A baloldal - miként az EP-választásokon láttuk - látványosan gyengül az egész kelet-európai régióban, kivéve néhány - vitatható - ellenpéldát, Szlovákiát vagy a balti országokat. Ez utóbbiak között azonban semmilyen látható összefüggés nincsen, nem szokás rigai vagy pozsonyi gyorsról beszélni.

Az elemző szerencsés helyzetben van: Lengyelországban már bekövetkeztek a változások, Bulgáriában éppen most alakul az új rend, míg Magyarországon egyelőre csak az árnyéka látszik egy hasonló átrendeződésnek. Lássuk tehát, mi szűrhető le ebből a félútból – írja a Vision Consulting elemzője a Népszabadságban.

Az elöregedő törzsszavazói bázis mellett szembetűnő hasonlóság, hogy mindhárom országban egy-egy, a választók által is kimagasló fontosságúnak ítélt esemény indította el a kormányzó baloldalt a lejtőn. Magyarországon az őszödi beszéd, Lengyelországban az ún. Rywin-ügy, egy olyan korrupciós vád, amelybe Leszek Miller kormányfő is belekeveredett, s amelynek vizsgálóbizottsági tárgyalása nagy médianyilvánosságot kapott, Bulgáriában pedig az EU-források elsikkasztásával, valamint a belügy és a szervezett bűnözés összekapcsolódásának feltárásával kezdődő és az uniós pénzek megvonásával végződő ügyek.

Mindehhez gyenge vezetők párosultak: Lengyelországban és Magyarországon a "vezér típusú" miniszterelnökök, Miller és Gyurcsány lemondása után a fő kormánypárthoz kevésbé kötődő, azzal konfliktusba keveredő új kormányfők, Marek Belka és Bajnai Gordon, Bulgáriában pedig egy eleve gyenge politikus, Szergej Sztanisev, akinek párton belüli súlyát jól jelzi beceneve: "a gyerek". Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a párt és a kormány között - például a reformok és a válságkezelés kapcsán - keletkező, egyébként kezelhető súrlódások mélyebb nyomokat hagyjanak. Egyik országban sem tudott megjelenni egy újabb vezető, aki új irányt, új arculatot adhatott volna a pártoknak.