Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen "elolvadjanak". Sőt. Ott a liberális pártok erősödnek s középpárti szerepre tarthatnak számot. De vajon mitől erősek az európai liberális pártok és miért hanyatlott le az SZDSZ?
Ez a párt a története során talán éppen a Kohl-korszak lezárultakor került a legsúlyosabb helyzetbe, amikor a CDU melletti másfél évtizedes kormányzás végére teljesen felmorzsolódott a profilja. A túlzott kormányzati lojalitás miatt az FDP kis koalíciós "fiókpárttá" alakult át, amelynek programja idővel egyetlen üzenetre, Kohl hatalomban tartására szűkült. Az 1998-as választásokat az uniópártok szavazóinak kölcsönszavazataival éppen csak abszolváló szabad demokraták stratégiai zsákutcában találták magukat. Választói elfordultak a párttól, amely hosszú évtizedek után ismét ellenzéki párttá válva, hosszú évekig perspektíva nélkül politizált – írják az elemzők a Népszabadságban.
Az építkezés első eredményei csak az ezredforduló után jelentkeztek, az FDP ekkor mozdult el a bejutási küszöböt jelentő 5 százalék közeléből, s ekkoriban került sor vezetőváltásra is: a párt irányítását a korábbi frakcióvezető, Guido Westerwelle vette át, aki erőteljesen gazdaság-, és oktatáspolitikai irányba fordította a pártot. A szabad demokraták a piaci liberalizmus markáns hirdetésén kívül a klasszikus szabadelvű témákat is napirenden tartják, míg a korábban erősebb nemzeti szárny elhalványult a párton belül.
Az ideológiai kiutat az önállóságukhoz való ragaszkodásban találták meg, ma már "független alternatívaként" - több mint 10 százalékos támogatottság mellett - ugyanakkora elszántsággal támadják mindkét nagyobb párt politikáját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.