Századvég: Politikai járadékvadászat reformnak álcázva

Míg a múlt évi költségvetés egyetlen tétje valójában az volt, hogy bukik-e a kormány, mára a Gyurcsány-kormány bukásával és a Bajnai-féle átmeneti kormány felállásával a tét úgy módosult, hogy egy borítékolható módon elvesztett választás előtt hogyan lehet olyan választási költségvetést készíteni, ami egyszerre képes minimalizálni a várható veszteségeket, ugyanakkor a strukturális reformok retorikája mögé bújva változatlanul elsőbbséget adni a politikai járadékvadászat szempontjainak.

A 2010-es költségvetésben is megmutatkozó „megszorítás politikája” nem független az elmúlt évekre jellemző „kormányzati filozófia”, a politikai túlélésnek alárendelt kormányzati praxis és a válságra adott európai válaszoktól eltérő magyar kormányzati gyakorlat szükségszerű következményeitől. A megkerülhetetlennek feltüntetett elvonások és spórolások úgymond az az ár, amit meg kell fizetnünk a strukturális reformokat is halasztgató baloldali kormányzás nyolc éve miatt.

A költségvetés pártpolitikai érdekeket követő megfontolásait csak úgy, mint a múlt évben, most is különböző stratégiákkal rejtik el. Míg a 2009-es költségvetés vitája során  folyamatosan átcsoportosították az egyes költségvetési tételeket, módosító indítványokkal szinte percről-percre írták újra a költségvetést, amelynek segítségével napról-napra lehetett újabb és újabb rejtett forrásokra bukkanni, lehetőséget teremtve azáltal a baráti kabinet miniszteri pozíciót betöltő tagjainak a nyilvános erődemonstrációra és egyúttal a tartalmi vita ellehetetlenítésére; addig az idén például az úgynevezett nem bontott tételek megjelenésével növelte a kormányzat az átláthatatlanságot, megnehezítve ezáltal az egyes jogcímeken elköltésre kerülő összegek megfelelő értelmezését.

A 2010-es költségvetés mögött álló logika nagy vonalakban a következő. A kormány eddig tette a dolgát, a világgazdasági válság azonban olyan lépéseket is igazol, aminek komoly társadalmi ára van. Márpedig ez a helyzet: a kormány társadalmi szempontból nehezen védhető megvonásokkal és költségvetési támogatások megszüntetésével nehezíti a szociális juttatásokat igénybe vevők helyzetét. Mindezt azonban úgy teszi, hogy szem előtt tartja a tradicionálisnak tekinthető szocialista szavazói csoportok érdekeit (a teljes kiadási tortából a legnagyobb szeletet továbbra is a különféle nyugdíjjutatásban részesülők hasítják ki; a kormány csökkenti a távhő áfáját).

A tanulmány teljes terjedelemben megtekinthető itt

Olvassa el Oszkó Péter pénzügyminiszter a költségvetés hiánycéljára vonatkozó érvelését