A csődeljárás a nagykereskedelemmel és az ingatlanügyletekkel foglalkozó vállalatoknál volt a legjellemzőbb, valamint területileg a fővárosban éltek legtöbben ezzel a jogi lehetőséggel. 2009 szeptemberétől 2010 február végéig 7934 magyar vállalatot érintett felszámolás, míg ugyanebben az időszakban csupán 42 darab vállalati csődeljárás indult. Az adósok továbbra is ódzkodnak a csődeljárás indításától.
Ennek okai között említhetjük, hogy az új csődtörvény szerint az adósnak kötelessége értesítenie bankját. Így az új csődtörvény értelmében a korrekt adósok érdeke a csődjelentés, míg a tisztességtelen adósokat vagy a csődeljárás eltitkolására vagy a felszámolási eljárás hitelező oldalról való indításának kivárására ösztönözheti. Ráadásul a csődeljárás esetén kötelező értesítés elmulasztása csupán 800 ezer forint pénzbüntetéssel súlyható, így az alacsony büntetés érdekelté teheti a rosszhiszemű adósokat a bejelentés elmulasztásában.
A helyzetet nehezíti, hogy a magyar köznyelv a csőd fogalmát negatívan, megbélyegzően értékeli, ahelyett, hogy a lehetséges reorganizációt látná benne. Egy nehézségekkel küzdő vállalat számára, a csőd bejelentése, a köznyelvi előítéletek miatt sok esetben az új ügyfelek elriasztását is jelenti. Mivel sokszor még a hitelezők is rosszul értelmezik a csőd fogalmát, így nem róható fel a vásárlóknak, hogy pont a legkritikusabb helyzetben nem mennek be a csődöt jelentett üzletbe, nem vesznek igénybe a csődöt jelentett vállalattól szolgáltatást. Sőt még a reorganizációhoz hitelhez sem juthat, illetve szállítói nagy valószínűséggel csak készpénzes fizetési opciót tesznek lehetővé a csődbejelentés után.
Hiába volt az új csődtörvény célja a felszámolási eljárások visszaszorítása, és a reorganizáció elősegítése, ez eddig nem teljesült. A felszámolások száma ugyan az elmúlt 4 hónapban már csökken, és februárban már a végelszámolások száma is meghaladta a felszámolások számát, a gyenge csökkenést mégsem a fél év alatt alig 50 csődeljárás eredményezte, illetve megkérdőjelezhető, hogy ez a tendencia tovább folytatódik-e.
A felszámolási eljárások során a hitelezői igények igen alacsony aránya térül meg. A Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesülete (FOE) adatai alapján a felszámolási eljárásokban résztvevő cégek 80 százaléka már vagyon nélküli vállalat. Sőt még az APEH is nehezen jut pénzéhez egy felszámolás alkalmával, hiába "A" besorolású hitelező. Az APEH a felszámolások során kintlévőségeinek kevesebb, mint 5 százalékát tudja behajtani.
Egy rosszabb besorolású hitelezőnél ez az arány csupán néhány százalék lehet. A legjobb helyzetben a jelzáloggal rendelkező hitelezők vannak, mivel ők a FOE adatai alapján kintlévőségeiknek átlagosan 90 százalékához jutnak hozzá egy felszámolás során. A felszámolások alatti gyenge fizetőképesség miatt nagy szükség lenne egy olyan eljárásra, amiből a hitelezők jobban jönnek ki. A jelenlegi törvényi keretek között a vállalatok nem tehetnek mást, mint hogy folyamatosan résen vannak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.