Már vasárnap eldőlhet a verseny a Jobbik és az MSZP között

Így el fog dőlni, hogy az MSZP vagy a Jobbik-e a nagyobb párt. Választ kaphatunk arra a kérdésre is, befut-e az LMP és esetleg az MDF a parlamentbe. Sőt, a Fidesz és a többi párt közötti tetemes különbség miatt azt sem lehet kizárni, hogy a kétharmad kérdése is eldől, ugyanis szokatlanul sok (akár 120-nál is több) választókerületben már az első fordulóban végeredmény születhet.

A Nézőpont Intézet – a Heti Válasz megbízásából – január óta a kampány minden hetében készített felmérést. Az ezekből kirajzolódó trend a Fidesz és az LMP számára kedvező: sem az MSZP, sem a Jobbik nem tudta érdemben növelni táborát, sőt mindkét párt támogatása apadt. Ennek oka lehet Gyurcsány Ferenc színrelépése, a kormányközeli korrupció szappanoperájának folytatása, valamint a Jobbik komolyságát megkérdőjelező botránykrónika.

Az MSZP maximális szavazótábora a januári 22 százalékról 15 százalékra, a Jobbiké 16 százalékról 11 százalékra csökkent (itt a múlt héthez képest volt látványos az esés a Nézőpont Intézet adatai szerint). Így valószínűleg egyikük sem tudja elérni a 20 százalékos eredményt, s megnyerni egymillió szavazót. A Jobbik felé kacsintókat a Fidesznek nagyrészt sikerült megtartania, a baloldalon hiteles pártot keresők pedig az LMP-be helyezték bizalmukat. Az egyelőre bizonytalan programú zöld párt bevallott támogatottsága a Nézőpont Intézet kutatásaiban először emelkedett 5 százalék fölé (potenciális szavazótábora már hetek óta 7–9 százalék között mozog). Az MDF azonban nem tudott profitálni a pártot kereső baloldali szavazókból: továbbra is enyhén a küszöb alatt van potenciális támogatottsága (4 százalék).

A magyarok több mint fele (52 százalék) múlt héten Orbán Viktort választotta volna miniszterelnökéül egy közvetlen szavazáson. Ilyen támogatottságot legutóbb az országértékelő beszéd után mértünk a Fidesz elnökének. Érthető, hogy az akkor bemutatott, azóta gondosan épített államférfiimázsra épül a párt kampánya. Az utóbbi hetekben Orbán ugyanis már a Fidesznél is népszerűbb lett valamivel. A többi kormányfőaspiránsnak a kampány során nem sikerült elhitetnie magáról, hogy képesek volnának legyőzni a legnagyobb ellenzéki párt elnökét. Mesterházy Attila növelte ugyan táborát (7-ről 10 százalékra), de Bokros Lajos kárára (15-ről 12 százalék), Vona Gábor pedig nem tudott kitörni az 5 százalék körüli támogatottságból.

A Fidesz kampánystratégái legfőbb ellenfelüknek a szavazatmegosztást tartják, legalábbis erre utal a „Csak a Fidesz” jelszó. Számukra megnyugtató, hogy a Nézőpont Intézet kérdésére a Fidesz-szimpatizánsok 93 százaléka állította, hogy mindkét szavazatával ugyanarra a pártra fog voksolni. Az MSZP és a Jobbik esetében ez a szám 86, illetve 85 százalék, az LMP- és az MDF-szimpatizánsoknak pedig csak a háromnegyede (egyaránt 74 százalék) tart ki pártja mellett mindkét szavazatával. Mivel a kis pártok egyéni jelöltjeinek semmi esélyük sincs bejutni a parlamentbe, az e pártokat támogató stratégiai szavazók a nagyobb formációk jelöltjeit támogatják. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy az ötszázalékos küszöböt elérő kis pártok vesztes egyéni jelöltjeire leadott szavazat sem vész el, az országos listán ez növeli a kis pártok mandátumszerző képességét.

A választás előtti utolsó kutatásban is megkíséreltük modellezni a következő parlament összetételét, amelynek alapján a Fidesz–KDNP-szövetségnek továbbra is komoly esélye van a kétharmados többség megszerzésére (284 mandátum), az MSZP-nek pedig nőtt az esélye a „második erő” címre a Jobbikkal szemben (50 versus 37 mandátum). Ugyanakkor a választási rendszerben sokszor tizedszázalékokon is múlhatnak mandátumok: a szavazatok és a részvétel regio-nális megosztása és a pártok közötti különbség is befolyásolja a képviselőhelyek végleges megoszlását.