A választások után tovább növelte előnyét a Fidesz, a kormánytöbbség választótábora június elején több közvélemény-kutatás szerint meghaladta a hetven százalékot. Az ellenzék pártjai visszaestek, a nagyobbak is a kispárti támogatottság felé tartanak. Orbán Viktor továbbra is biztonsággal érzi, mit akar tőle hallani az átlagválasztó, párját pedig hajtja előre a reménység ereje. A kétharmados többség minden ponton offenzív térfoglalásával szemben egyelőre nincs szilárd belföldi ellensúly. A kormányzás korlátját egyelőre inkább a gazdasági helyzet, a befektetők, az Európai Unió jelenti, semmint a helyét kutató kicsinyke ellenzék.
A MSZP tovább szűkülő bázisa ma nem sokkal több, mint tíz százalék, nagyjából annyi, mint közvetlenül a rendszerváltás után, 1990 nyarán volt. A szocialisták nem is igazán tudják: merre tovább, minden megnyilvánulás zavarodottságot jelez, de akár sokkal rosszabb állapotban is lehetne, mára már könnyen egymással is acsarkodó pártocskákra hasadhatott volna. Régi tapasztalataik alapján azonban a szocialisták szilárdan együtt maradtak, és minden bajuk ellenére láthatóan élni akarnak a választási eredmény adta eséllyel. 1990-es élményeik alapján most leginkább a politikai inga lassú, de biztos visszalendülésében reménykednek, csakhogy már nem feltétlenül feléjük fordulnak majd a csalódott választók.
A baloldali értelmiség többsége ebben keveset segít. Jó részük a szokott élességgel támadja a hazai jobboldalt vélt vagy valós vétkeiért, miközben sokszor elemi önreflexióra sem képes. Eddig kísérletet is alig tett az MSZP és az SZDSZ bukásához vezető történések kritikus feltárására, és a létező magyar kapitalizmus viszonyaihoz jobban hozzáigazított baloldali magatartás megtalálására.
Egy széles körben sikeresnek gondolt, többszörösen újraválasztott polgármestert nem könnyű leváltani, ám a legtöbb településen valóban rendkívüli a jobboldal előnye. Nem teljesen ez a helyzet azonban Budapesten. Tavasszal a fővárosban a Fidesz csak 46 százalékos többséget kapott, egy, minden nem Fidesz-hívő szavazó egybefogására törekvő jelölt így itt nem lenne eleve esélytelen. Csakhogy ehhez a hit roppant ereje és a régi demokratikus chartás politikán túllépő személy kellene. Ilyen fordulatnak azonban a nyomai sem láthatók a szocialistáknál. A Lehet Más a Politika ezért nem is partner a közös jelöltkeresésben. Inkább az MSZP-t megszorítva, itt-ott talán meg is előzve önmaga felépítésére törekszik.
Kényszerpályán az LMP
Az LMP indulása maga volt a csoda: emberek egy csoportja minden valódi remény, közvetlen politikai esély nélkül, döntően az őszinte közösségi tenni akarástól vezetve vágott neki a pártalapításnak. A LMP okosan igyekszik a saját útját járni. De minden értelemben nagyon zöld párt még. Tizenhat képviselőjével bajosan tehet eleget a túlságos várakozásoknak. Ám nemigen van más számára, mint előre. A baloldalon keletkezett űr jutatta be a parlamentbe, így aligha menekülhet el az elől, hogy alternatív zöldmozgalmi gyökereit megtartva, a maga szerény eszközeivel megkísérelje a régi baloldali politika romjaitól elkülönülve, a nyomuló Fidesszel szemben felépíteni az új baloldali ellenzéket.
Légüres térben a Jobbik
A Jobbik áttörésével jelentős részben hozzájárult a régi pártszerkezet összeomlásához, de eddig nemigen találta meg a helyét az új felállásban. A választások óta a Fidesz közvetlenül már alig támadja, közben azonban szimbolikus nemzetpolitizálásával, keménykedő büntetőpolitikájával elszívta előle a levegőt. A Jobbik a dinamikus új kormánnyal szemben kevéssé képes felmutatni rendszertagadó lényegét. Energiáit most még kitölti a megszerzett posztok birtokbavétele, tavaszra azonban már száguldania kell tovább, különben gondjai lehetnek belső kohéziójával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.