Török Gábor: Egyeduralkodó lehet a Fidesz

A parlamenti választási rendszerhez képest – ami alapvetően egy vegyes, bár kétségtelenül erős aránytalanságokra is képes szisztéma – a magyar önkormányzati eljárás 1994 óta alapvetően többségi, a győztes mindent visz elven működik – szögezi le blogjában Török Gábor.

40-45 százalékos fölénnyel a kormányzó erővé lehet szinte az összes olyan polgármesteri pozíció, ahol jelöltet indít, beleértve a főpolgármesterséget is. Mindez azt jelenti, hogy a 2006-ban még az MSZP-SZDSZ által elnyert polgármesteri helyek többsége is a Fideszhez kerülhet: akkor a kormányoldal 1 főpolgármesteri, 14 kerületi és 7 megyei jogú városi (Dunaújváros, Miskolc, Pécs, Szeged, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szombathely) győzelmet aratott. Ezek közül legfeljebb néhány kerületre és esetleg egy vagy két nagyvárosra számíthat a mostani ellenzék (a legjobb esélyeik talán Szegeden vannak) - de ahol nyernek, ott is erősen kérdéses a képviselőtestületi többségük.

A Fidesz számára egyetlen hely akad, ahol a 40-45 százalék kevés lehet, ez pedig a fővárosi közgyűlés. Itt – a helyek 66-ról 35 főre való csökkentése és a küszöb 4-ről 5 százalékra való emelése mellett - megmaradt az arányos, listás választás. A Fidesz 2006-ban Budapesten 42,86 százalékot kapott, ezzel a legtöbb (30) mandátumot szerezte, de a közgyűlési többség az MSZP (34,58% - 24) és az SZDSZ (12,88% - 9) kezébe került. Idén a parlamenti választáson ennél is jobban szerepelt a Fidesz a fővárosban, a 46,32 százalék már közel van az abszolút többséghez, de ahhoz biztosan nem elegendő, hogy stabil kormányzást eredményezzen.

Ha a Fidesz áprilishoz képest tovább erősödik Budapesten, minden az övé lehet, ha nem, akkor legfeljebb keresnie kell magának egy partnert az ellenzéki oldalról. Ahhoz, hogy a párt ismét elveszítse a közgyűlés irányításának lehetőségét, és a nagy eséllyel győzelmet arató Tarlós Istvánnak társbérletre kelljen berendezkednie, a pártnak a 2006-os eredményénél lényegesen gyengébben kellene teljesítenie; a már elképzelve is szórakoztató pillanatokat ígérő MSZP-LMP-Jobbik koalíció lehetőségét inkább nem is említem.