Fidesz-uralom? - Nekünk az egypártrendszer a természetes

A dualizmus idején a Szabadelvű Párt, a Horthy- korszak során pedig az Egységes Párt, később a Magyar Élet Pártja töltött be hasonló szerepet. Az 1948-1990 közötti korszak merőben különbözik ettől, hiszen ebben az időszakban egyetlen állampárt (MDP, majd az MSZMP) vett részt az ország irányításában.

A koszak jelentősége az, hogy megnyújtotta azt az időszakot, amikor egy nagy párt döntéseitől sok minden függött országos és helyi szinten. 1867-1990 között tehát a nyilvánosságra erőteljesen ható politizáló értelmiségiek számos nemzedéke szocializálódott olyan korszakokon át, amelyekben egy-egy párt kizárólagosan vagy dominánsan töltötte be a magyar politikai élet centrumát - ez persze már akkor merőben különbözött a nyugati politika folyamatosan megújuló és innovatív megoldásaitól, a magyar politikai kultúrába azonban mélyen beivódott.

E meglehetősen hosszú időszakot követően 1990 után sokan riadtan figyelték a pártok értelmetlennek tűnő huzakodását, és azt, hogy a korábbi évtizedekhez képest lassabban és nehezebben születnek a politikai döntések. Ebben hozott döntő – és meglehet, hosszabb távú –fordulatot a magyar politikában a 2010-es év.

2010. október 3-a csaknem teljesen leépítette a kormányzat helyi kontrollját, vagy ha úgy tetszik, ellensúlyát. A magyar politika korábbi megosztottsága tovább csökkent, bár ez a folyamat - ahogy azt láttuk – már 1998-ban megkezdődött.
 
A két demokratikus és szabad választáson a Fidesznek adott roppant hatalom az ellenzéknek alig ad közjogi lehetőséget arra, hogy gáncsolni tudja a második Orbán-kormány elképzeléseit. Az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikai örökségét persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, de még egyetlen egy kormánypárt sem rendelkezett olyan nagy közjogi döntéshozatali mozgástérrel, mint a mostani Fidesz. Ebből tehát az következik, hogy most még elsősorban a Fideszen múlik, sikerül-e a jó kormányzással, hatékony kommunikációval a választópolgárok elégedettségét annyira megőrizni, hogy több cikluson át fennmaradjon a kormányzati hatalma.

Ma az ellenzék megosztott és gyenge, és a most lezajlott önkormányzati választásoknak azért is van jelentősége, mert nem adtak se az MSZP-nek, se a Jobbiknak (az LMP-nek meg végképp nem) elegendő pozicionális és anyagi hátteret ahhoz, hogy megerősödve szálljanak szembe a Fidesszel.  A lokális erőviszonyok Fidesz javára történt további eltolódása miatt is a második- Orbán kormány hatalmára a legnagyobb veszélyt – ellentétben az 1990 óta eltelt időszak nagy részével – nem a saját ellenzéke, hanem saját esetleges hibái, vagy az ország gazdaságát megrendítő újabb nemzetközi válság jelenti majd.