Political Capital: A kormány nem képes megindokolni döntéseit
A Jobbik és az LMP révén új parlamenti pártok jelentek meg a színen, sikerük azonban egyelőre kimerült ennyiben, dinamizmusukat gyorsan elvesztették, az önkormányzati választás már mindkét párt számára kudarc volt.
A kétharmados győzelmet követően a kormányzás első szakasza alapvetően arról szólt, hogy a Fidesz a rendkívül nagy politikai mozgásterével élve igyekezett minél jobban kiszélesíteni a szűk pénzügyi-gazdaságpolitikai mozgásterét. Ez a törekvés rövidtávon sikeresnek bizonyult, a választott eszközök (bankadó, válságadók, magán-nyugdíjpénztári megtakarítások átvétele) azonban közép- és hosszútávon jelentős kockázatokat hordoznak - írja a Political Capital.
A második Orbán-kormánynak hatalmas várakozásokkal kellett szembenéznie, melyek részben szociális, megélhetési kérdésekre, részben pedig a rendteremtésre, vagyis a közbiztonságra és az úgynevezett elszámoltatásra vonatkoztak. Bár a közvélemény-kutatások szerint a pártpreferenciák nem változtak meg jelentős mértékben, de az adatok szerint az év végére újra erősödött a pesszimizmus a jövőbeli kilátásokat illetően.
A Fideszre egyszerre jellemző az elődeihez képest lényegesen határozottabb politikai vezetés és az ad hoc döntések mögött húzódó koncepciótlanság. A kormányt, saját deklarált céljaival ellentétben inkább jellemezte a teljesítménykényszer, mint a sokat hangoztatott együttműködés, vagy az állampolgárok legalább látszatszintű bevonása a döntéshozatalba. Jellemzővé vált, hogy a komrány nem képes, vagy nem is hajlandó tartalmi érvekkel megvédeni a döntéseit, azok egyedüli indokaként a népakartból levezetett kormányzati akarat szolgál.
A befektetők a választások után sokat vártak a kétharmados felhatalmazással rendelkező Fidesztől, azonban a „szabadságharc” kísérlete végül jelentősen rontotta hazánk külföldi megítélését: a kockázati-felár emelkedett, a forint gyengült és sorra jöttek a leminősítések. Éppen ezért a kormányon egyre nagyobb a nyomás, hogy a kiadási struktúrát átalakító reformokat hajtson végre: a kockázatos gazdaságpolitikai kísérlet eredményessége tehát elsősorban 2011-től végrehajtandó átalakításoktól függhet.
Bár a konkrétumok még nem ismertek, jól látható, hogy az ígért strukturális reformok ennek a kormánynak is komoly politikai kihívást fognak jelenteni. Az egészségügy terén még nem látni, hogy sikerül-e szövetségeseket megnyerni a szakma részéről bármiféle jelentősebb, elkerülhetetlen érdeksérelemmel járó átalakításhoz.
Az oktatásügyben egyre inkább középpontba kerül a minőségjavítás kérdése a tanárokra is kiterjedően. Utóbbi terület politikai kockázatát leginkább a kettős hatalmi centrum kialakulása jelenti: a kormányban formális vezetői pozíciókat szerzett KDNP-vel szemben a parlamenti oktatási bizottság elnöke, Pokorni Zoltán továbbra is megőrizte befolyását, rajta keresztül pedig szembe is került egymással a két kormánypárt oktatáspolitikai koncepciója.
A közigazgatás átalakítása egyelőre nem váltott ki a nyilvánosság előtt is érzékelhető konfliktust a kormányoldalon belül, de a kormány egyelőre arra sem fordított energiát, hogy megmutassa, mi lesz az értelme és jelentősége az intézmények átalakításának.
Tehetetlen ellenzék
Az ellenzéki pártok látványos gyengeségének és tehetetlenségének nem csupán a kormányoldal kétharmados többsége az oka. Az MSZP-nek a hitelessége, a Jobbiknak a témái, az LMP-nek pedig a stratégiája hiányzik elsősorban ahhoz, hogy érdemben hatást tudjanak gyakorolni az Orbán-kormány politikájára.Mindhárom ellenzéki pártra jellemző a cselekvést bénító belső megosztottság, ami elvileg elvezethetne politikájuk újrafogalmazása felé, de 2010-ben egyikük sem tudott érdemi/életképes alternatívákat felmutatni még saját belső nyilvánossága felé sem. Az MSZP ugyan megőrizte vezető helyét az ellenzéki pártok között, ennek oka azonban legalább annyira a Fidesz törekvése az első számú ellenfél fenntartására, mint az örökölt, egykori nagypárti támogatottság maradéka.
Mindhárom ellenzéki pártra jellemző a cselekvést bénító belső megosztottság, ami elvileg elvezethetne politikájuk újrafogalmazása felé, de 2010-ben egyikük sem tudott érdemi/életképes alternatívákat felmutatni még saját belső nyilvánossága felé sem. Az MSZP ugyan megőrizte vezető helyét az ellenzéki pártok között, ennek oka azonban legalább annyira a Fidesz törekvése az első számú ellenfél fenntartására, mint az örökölt, egykori nagypárti támogatottság maradéka.
-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.