"A választással bosszút állnak az írek"

A választásokat megelőző piackutatások mindegyike a kereszténydemokrata Fine Gael győzelmét jósolja, pártja szerezheti meg a legtöbb helyet a 166 üléses ír országgyűlésben, bár a kormányzáshoz valószínűleg koalícióra kell lépniük majd a Munkáspárttal. Az elemzők szerint a 59 éves Enda Kenny, egykori általános iskolai tanár, az ír parlament legrégebben hivatalban lévő törvényalkotója most a legesélyesebb arra, hogy az ország következő miniszterelnöke legyen.

Diarmaid Ferriter, a dublini egyetem modern kori történelmének professzora szerint az emberek a haragjuknak adnak majd hangot a pénteki választásokon. Ez azonban több puszta revansnál. Fianna Failt, s az általa vezetett centrumpártot szó szerint meg akarják büntetni, holott ideológiailag nincs nagy különbség Fail és Gael között – tette hozzá.

A másik baloldali csoportosulás vezetője, Sinn Fein, aki a bankokat hibáztatta a gazdasági válság kialakulásáért, s az IMF szerződés felmondását tűzte ki kampány célul, szintén csekély szavazatra számíthat. Az elemzők szerint azért, mert tény, hogy az ország külső segítségre szorul. Emellett a párt popularista kampánytervei sem hihetők, sem koherensek nem voltak.

Az elmúlt három év gazdasági kudarca azért különösen fájdalmas a lakosság számára, mert Írország válság előtti teljesítménye kisebbfajta gazdasági csodának számított az EU-ban. A szigetországnak kevesebb mint húsz év alatt sikerült az unió egyik legszegényebb országából versenyképes exportgazdasággá válnia.

A látványos fellendüléstől vérszemet kapott bankok és ingatlanfejlesztők azonban óriási ingatlanpiaci buborékot hízlaltak fel, amelynek kipukkadása először a pénzintézeteket, majd az egész államháztartást magával rántotta. Az ország a novemberi 85 milliárd eurós EU_IMF segélycsomag ellenére sem mutatja még a kilábalás legapróbb jelét sem. A munkanélküliségi rátája súrolja a 14 százalékot, s a statisztikák szerint 100 ezren tervezik elhagyni az országot, hogy máshol keressenek munkát.

A tízéves lejáratú ír államkötvények hozamai alig csökkentek, a súlyos helyzetben lévő pénzintézetek pedig továbbra is nehezen jutottak rövid lejáratú hitelekhez a nemzetközi bankközi piacon. Ugyanakkor a kormány megszorító intézkedései már most olyan szintet ért el, amely komolyan veszélyeztetheti a lakosság vásárlóerejét és ezzel együtt a gazdasági fellendülést.

A leküzdhetetlennek tűnő piaci bizalmatlanság valószínűleg azt jelzi, hogy a hitelezők elkerülhetetlennek tartják az ír pénzintézetek tartozásainak átütemezését. Hiába vállalta magára Dublin a kiemelkedően magas, a GDP 32 százalékának megfelelő deficitet 2010-ben azért, hogy megmentse az ország pénzintézeteit a teljes összeomlástól, korántsem tűnik biztosnak, hogy a bankoknak nem lesz szükségük újabb injekcióra. A piacok a várható eredményre sem reagálnak pozitívan, hiszen az előzetes nyilatkozatok szerint Fine Gael és a Munkáspárt újratárgyalná az EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott segélyhitel feltételeit, illetve az is, hogy átütemezné az ír pénzintézetek kinnlevőségeinek törlesztését