Nem őmiatta hanyatlik egyedül – és már régóta –, hanem a rendszerváltás gondolatának kudarca miatt, amellyel (mind a rendszerváltással, mind a kudarccal) a mai rezsim visszaél. A mostani hatalmi berendezkedés a csalódás, a kiábrándulás, a rezignáció és az apátia fanyar gyümölcse.
A filozófus szerint az új rezsim mindenkinek világossá teszi, hogy az öregek, a betegek, a munkanélküliek, a szegényebb diákok alacsonyrendű vagy káros elemek. Az új rezsim azt sugallja a magyar népnek, hogy ennek így is kell lennie, s ezt fegyelmezetten el kell viselni.
A fontos vitákat, mondta a magyar állam vezetője még a hatalomátvétel előtt, meg kell tartani az elit szűk körében, ahová valók. S még őt nevezik populistának! Ez az egyenlőséget elutasító „fölsőbbségi állam” (Obrigkeitsstaat) hangja, ez a hang pedig elitista, nem populista, nem is lehet az. A nép el is viseli a végzetét, ameddig csak azt mondják neki, hogy ez a sorsa. De azt már nem fogja elviselni, ha azt is hallja, hogy ez nem balsors, hanem kitüntető jószerencse – írja Tamás Gáspár Miklós.
Meg van egy kisebbség, a magyar modernség, a „progresszió”, az „örök baloldal”, aki meghallotta, hogy hadat üzentek neki, hogy itt a régi ellenség, aki nemcsak fölületes hatalmi megfontolásokból, hanem meggyőződésből gyűlöli – s amely emiatt túl is becsüli –, s aki az operett, a csendőrség és az osztalék régi szentháromsága nevében átkozza ki. Halljuk az üzenetet. Tisztában vagyunk vele, hogy a győztesek csakugyan győztek, s bizonnyal sok időre. Új köztársaságot kell alapítani. S ha csak száz év múlva, akkor is megéri.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.