Véget vetnek az egyház-biznisznek

Ugyan az 1990-ben elfogadott a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény nem módosították sokszor az elmúlt 21 év alatt, de folyamatosan napirenden volt, hogy nincsen kellően szabályozva ez a terület. Ennek oka legfőképpen az volt, hogy kialakult egy egyházi biznisz, amely az állami támogatások reményében, és nem hitéleti okok miatt gomba módra szaporodó kisegyházakat hozott létre. Ugyanis a személyi jövedelemadóból az adózók az egyházak részére felajánlhatják az adójuk 1 százalékát, valamint, és főképpen ez jelentett az üzletet, szociális és oktatási intézmények esetében az alap állami normatíván felül az egyházi fenntartók úgynevezett egyházi kiegészítő normatívát is kaptak. Ez pedig több civil szervezetet is arra sarkalt, hogy egyesületét, alapítványát átalakítsa egyházzá, ezáltal extra támogatásra vált jogosulttá.

Ez a probléma tudott volt az elmúlt években is, de politikai eltökéltség hiányában nem volt elegendő bátorság arra, hogy a törvényen módosítsanak. Feltehetőleg a nagy egyházakban volt egy bizalmatlanság a korábbi kormányok irányában, attól tarthattak, hogy az egyházi törvény megnyitása olyan változásokat is hozhat, amely nem érdekük. Ugyanakkor az egyházi intézmények, illetve egyházi tevékenységek költségvetési támogatásának nagysága folyamatos elégedetlenséget keltett az akkori kormánypártokon belül, amely szintén nem teremtett ideális politikai klímát a kérdés rendezésére.

Érezhetően a parlament előtt fekvő törvény kapcsán a kezdeményező KDNP-s képviselők nem akartak túlszabályozást, és ezért sok tekintetben megőrizték az eredeti, 1990-es törvény szellemiségét.  Ugyanakkor gátat akartak vetni az egyre szaporodó egyház alapítási láznak.
Néhány ponton talán szükségtelen konfliktust is felvállaltak, amely kapcsán vita robbant ki a közéletben. Az egyik az egyházak kategorizálásának kérdése. A probléma a törvény készítésekor onnan indult, hogy kikkel kellene kibővíteni a történelmi egyházak körét. A valóságban azonban soha nem határozta meg egyetlen jogszabály sem, hogy kik is tartoznának ebbe a kategóriába, tehát nehéz arról dönteni, egy nem létező kategóriát kikkel kellene bővíteni.

Most amellett döntöttek a jogalkotók, hogy három szempont szerint meghatározott egyházakat automatikus nyilvántartásban veszik, míg a többi szervezetnek ezt kérnie kell a bíróságtól, és feltehetőleg esetükben komolyabb procedúrával kell számolni. Ez a három szempont a következő: a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk alapján bevett és elismert egyházak; a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházak, amelyekkel a kormány megállapodást köt; az országos lefedettségű, illetve világvallásokhoz kötődő, jelentős nemzetközik kapcsolatokkal rendelkező további, az Országgyűlés által elismert vallási közösség.

Ezek alapján 45, tulajdonképpen az egyházi bejegyzést automatikusan megkapó egyházat határoz meg várhatóan a törvény. A kiválasztás szempontjai erősen kétségesek, és objektív módon nehezen is értelmezhetőek. Ez főként a második és a harmadik csoportba tartozókra vonatkozik. De több egyház is jelezte (legprecízebben talán a Hit Gyülekezete), hogy a XIX. századi törvény alapján bevett és elismert egyházak besorolása sem egzakt, mivel különböző egyháztörténeti és jogi levezetések miatt nem pontos a törvényben szereplő felsorolás.

Ugyanakkor a törvény egy ponton tesz különbséget a nevesített egyházak között, mégpedig kijelöli azt, hogy kikkel kell a kormánynak a meglévő megállapodásokon túl külön egyezséget kötni. Ennek a közcélú tevékenységet folytató egyházakra vonatkozó megállapodásnak sem a tartalmát, sem a célját nem rögzíti a törvény, amely ezáltal kellően nagy mozgásteret ad a kormányzat számára.

A törvényjavaslat kapcsán éppen ez lehet az a pont, amikor félő, hogy a mindenkori kormányzat az indokoltnál nagyobb ráhatást gyakorolhat az egyházak működésére, mivel nem normatív módon, hanem egyedileg képes lesz finanszírozási oldalról különbséget tenni egyház és egyház között. Természetesen amennyiben ez a megállapodás nem szól másról, minthogy ki lesz a jövőben jogosult az általa működtetett intézmény után egyházi kiegészítő normatívára, akkor ez egy legitim eszköz az egyház biznisz elleni küzdelemben.

A törvény új eleme, hogy egyértelműen rögzítik, hogy egyházi iskolába járó és ott dolgozó számára sajátos felvételi és alkalmazási feltételek határozhatóak meg. Ez főként abból a szempontból érdekes, hogy kistelepülések az általuk fenntartott általános iskolát átadják egyházaknak. Mivel általában a környéken egyedüli iskolák ezek, ezért a szülőnek minimális választási lehetősége van arra, hogy hova járatja gyermekét. Ugyanakkor törvény szerint az iskola előírhatja, hogy milyen világnézetű gyermekeket vesz fel. Ez az intézmény szempontjából akár logikus lépés, de elvehetik a gyerekektől a szabad vallásgyakorlásnak a lehetőségét.

Azt természetesen látni kell, hogy amennyiben ez a kitétel nem szerepelne a törvényben, akkor sem lehetne kizárni annak a lehetőségét, hogy az intézmények oktatási-nevelési programjukat úgy állítják össze, hogy azt világnézetileg ne legyen semleges.