Az elmúlt hetekben kétszer is attól volt hangos a világsajtó, hogy nagyobb terjedelmű űrszemét zuhant a Földre. Szeptember végén az amerikai légkörkutató UARS műhold, míg október 23-án a német ROSAT röntgenteleszkóp darabjai csapódtak be az óceánba.
Kisebb használaton kívüli műholdak általában hetente lépnek be a sűrű légkörbe, ahol azonban teljesen elégnek, így a Földre nem jut törmelék a hulladékból. A mostani két űreszköz jóval nagyobb volt, ilyen méretűek becsapódásra azonban csak több évente kerül sor. A hat tonnás UARS műhold nagy része a sűrű légkörbe érve elégett, így csak mintegy 500 kg-os törmelék zuhant a Csendes-óceánba, míg a 2,7 tonnás ROSAT teleszkóp mintegy egyharmada égett el, a maradék 1,8 tonna pedig 30 darabra szétesve csapódott be szintén valahol az óceánba.
„A statisztikai adatokat alapul véve legalább egy-két évig nem várható, hogy újabb nagyobb műhold zuhan a Földre, ugyanis a mostani két eset előtt nagyobb űreszközök 2008-ban, illetve 2001-ben csapódtak be, utóbbi esetben éppen a kiszolgált Mir űrállomás” – mondta el lapunknak Horvai Ferenc, a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa.
Elvileg fizethet a biztosító, ha műhold esik a házra
Az űrtevékenység 1957-es kezdete óta (ekkor bocsátották fel a szovjet Szputnyik-1 műholdat) a Földre érkezett űrhulladék még nem okozott emberi sérülést. Bár igen kicsi az esélye annak, hogy egy nagyobb űrszemét éppen egy házra esik, a biztosító elvileg fizethet a károsultnak, ugyanis a legtöbb lakásbiztosításban átvállalt kockázatként szerepel az „idegen jármű ütközése” kitétel, aminek természetesen nem a műholdak becsapódása, hanem egy autó vagy kamion háznak ütközése a tipikus esete.
A világűrben amúgy több százezer 1 cm-nél nagyobb méretű űrszemét (használaton kívüli katonai, távközlési, kutató műholdak, űrállomások levált darabjai, alkatrészei) kering a Föld körül, amelyek közül egyesek súlya elérheti a több tonnát is. A szakértő elmondta: amennyiben mától semmilyen műholdat nem indítanának, akkor is 50-100 évig tarthat, hogy nő az űrszemét mennyisége a törmelékek véletlenszerű összeütközése miatt. Amikor egy nagyobb űrszemét ütközik egy másikkal, akkor ugyanis akár több tízezer darab törmelék keletkezhett.
Csak kezelni lehet a problémát
A világűrben keringő hulladékok nagy veszélyt jelentenek a működő műholdakra vagy az embereket szállító Nemzetközi Űrállomásra. Egy kisebb becsapodó alkatrész is komoly kárt tud okozni, miután a törmelékek 8 km/s-os sebességgel keringenek a Föld körül – mondta a szakértő. Az űrszemét útjának megfigyelésével azonban el lehet érni, hogy az ne okozzon kárt. Az EU, az USA és Oroszország is rendelkezik ilyen megfigyelő hálózattal. A Nemzetközi Űrállomás pályáját például általában félévente módosítani kell, hogy elkerülje az ütközést egy közeledő törmelékkel. Eddig egyszer fordult elő, hogy a megfigyelés ellenére egy nagyobb baleset történt. 2009 februárjában a használaton kívüli orosz Kozmosz-2251 műhold ütközött a még működő amerikai Iridium távközlési műholddal.
Jelenleg gazdasági és technikai értelemben nem lehet megoldani az űrszemét problémáját, csak kezelni. A használaton kívüli műholdak lehozatala ugyanis jóval nagyobb költséggel járna, mint amennyibe maga a szatellit kerül – mondta Horvai Ferenc.
Az űrszemét mennyiségének csökkentése érdekében azonban már törekednek arra az űrhatalmak, hogy úgy állítsák pályára a műholdakat, hogy az utolsó üzemanyagtartalékkal Földhöz közeli pályán keringjenek, ahol már elég nagy a légköri súrlódás, és nagyobb törmelékek hátra hagyása nélkül eléghetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.