Sokan feladják a harcot az egy százalékért

Továbbra sem ajánlja fel személyi jövedelemadójának civileknek adható egy százalékát az adózók megközelítőleg 40 százaléka, igaz, évről évre körülbelül 80 ezerrel nő az összegről rendelkezők száma. Mivel a megszerezhető bevételben még mindig nagy tartalékok vannak, az elmúlt években általános várakozás volt a meggyőzhető adózókért folyó verseny erősödése. Megfelelő marketingeszközök és persze kellő költségvetés hiányában azonban a jelek szerint sokan inkább nem szállnak be a harcba. Az összeg jelentős részét így a korábbi években is taroló top-szervezetek gyűjtik be, míg mások új utakat keresnek. Ezek egyike az online megjelenés, vagy a közösségi oldalakon kifejtett olcsó, de korlátozott hatékonyságú kampány. Terjedőben van azonban egy külföldön már bevált, de nálunk még gyerekcipőben járó módszer: a rendszeres támogatók felkutatása.

„A várakozásokkal ellentétben nem élesedett, hanem inkább letisztult az egy százalékokért folyó verseny. Az alapítványok közül sokan visszavettek a reklámköltésükből, ami meglátszik a kampányokon is” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Miha Tamás. A civilszervezetek kommunikációjával foglalkozó Human Dialog Kft. ügyvezetője hozzátette: „ennek egyik jele az is, hogy sokan az online felületekre helyezték a komolyabb hangsúlyt.”
A kampányokban persze a civil szervezetek között komoly eltérések vannak. „Egy-két alapítvány továbbra is szinte szőnyegbombázással kommunikál. Ebben az évben láthatóan komolyan erősített a Gyermekrák Alapítvány arra válaszul, hogy a Daganatos Gyermekekért Alapítvány immár két éve elviszi előlük az első helyet. Az előbbi fokozott kampánytevékenységének eredményeit azonban csak jövőre láthatjuk majd” – tette hozzá Miha. „A többség okosan osztja be a forrásait, nem egy szervezet pedig teljesen visszavonult. Most azt látjuk, hogy a Magyarországon jelen lévő 20-30 ezer civil szervezetből kevesebb mint száz kampányol igazán aktívan az egy százalékos felajánlásokért. Ennek ugyanakkor nem csak anyagi oka van, még mindig erősen él az a reflex, hogy egy civil szervezet ne folytasson marketingtevékenységet. Emiatt a felajánlott közel 9 milliárd forint felét az alapítványok 2 százaléka szerzi meg” – tette hozzá Miha Tamás. Az egy százalékból származó bevételek alakulását persze nem csak a rendelkezők száma, hanem adóalapjuk mértéke is meghatározza. A legtöbbet gyűjtők toplistájának 8. helyén szereplő Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatói a „leggazdagabbak”, támogatásuk fejenként 7730 forintot éri, ami több mint duplája a Daganatos Beteg Gyermekekért Alapítvány javára rendelkező adófizetőket jellemző átlagos összegnek.
Könnyen találni ennél szélsőségesebb példát is. A tavalyi felajánlások egy főre eső rekordereként a Hódos Tamás Futball Club Sportegyesület egyetlen adófizető támogatásának köszönhetően jut 1 millió 31 ezer forinthoz.
Az egy százalékoktól való viszonylagos visszavonulás persze nem jelzi azt, hogy a versenyből kimaradók ne keresnének alternatív pénzforrásokat. „Új adományszerzési stratégiát követ Magyarországon a Greenpeace, a WWF és az UNICEF, mi megpróbálunk rendszeres adományozókat keresni” – nyilatkozta lapunknak Romet-Balla Ágnes. Az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány kommunikációs igazgatója kifejtette: az eseti jelleggel történő pénzgyűjtés, a kalapozás helyett ez egy sokkal rendszeresebb bevételi forrást jelenthet egy alapítványnak. „Magyarországon azonban ez a módszer még nem elterjedt, ennek a kultúrája még nem alakult ki, és az emberek úgy gondolják, a rendszeres támogatást anyagilag sem engedhetik meg maguknak. Pedig nincs nagy összegekről szó, havi rendszeres 3 ezer forintnyi adománnyal már életben tartható egy harmadik világbeli, súlyosan alultáplált gyerek, aki így naponta egyszer egy száz forintot érő, ásványi anyagokban gazdag terápiás élelmiszert kaphat. Egy 4-5 liter vizet megtisztítani képes tabletta ára pedig mindössze 10 forint” – említ példákat az igazgató.
Romet-Balla hozzátette: a végső cél az lenne, ha az adományozók egy-egy program mellett elköteleződve havonta kisebb összegekkel tartósan támogatnák a civileket. A rendszeres bevétel ráadásul kiszámíthatóságot is jelentene, ennek tudatában jobban lehetne szervezni a programokat, nagymértékben javulna a tervezhetőség.
Jelenleg ez még nem jellemző, manapság a nagy katasztrófák, vészhelyzetek kapcsán mozdulnak meg az emberek, és adományoznak egyszeri alkalommal. A tartósan fennálló, „néma katasztrófákhoz” viszont folyamatos pénzügyi háttérre lenne szükség – tette hozzá a kommunikációs igazgató.
„Az UNICEF hazai szervezetének rendszeres adományozói köre jelenleg néhány százra tehető, a cél az lenne, hogy év végére néhány ezer főre növeljük ezt a számot” – nyilatkozta lapunknak Reznák Roxán. Az UNICEF számára az új módszer más okokból is időszerűvé vált. Az Alapítvány adományszervezési igazgatója elmondta: „mi idén nem vagyunk jogosultak az egy százalékok gyűjtésére, mivel tavaly nyáron egyesületből alapítvánnyá alakultunk, így két évig nem fogadhatjuk az ilyen felajánlásokat. A rendszeres támogatók toborzása emiatt is fontos, és azért is, mert az UNICEF kizárólag adományokból tartja fenn magát, s noha ENSZ szervezetről van szó, onnan sem kap pénzügyi támogatást. Ez utóbbi ok miatt a szervezet világszinten is a rendszeres támogatás felé mozdult el, hogy hosszútávú programjait kellő biztonsággal tudja finanszírozni.”