Vidéken a helyzet változatlan

Nem használták fel az elvárható hatékonysággal az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban rendelkezésre álló 270,2 milliárd forint forrást – így foglalta össze az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredményét Warvasovszky Tihamér, az ÁSZ alelnöke. A kötelezettség-vállalás mértéke 59,7 százalék körül volt 2011 végén, ennél súlyosabb kritika azonban az, hogy a kifizetések aránya alig haladta meg a 20 százalékot.
A vidéki térségekben nem nőtt az egy főre jutó GDP, a munkanélküliség nem csökkent, sem az aktivitási, sem a foglalkoztatási rátában nem történt pozitív elmozdulás.

A vidéki települések vonzerejének javítását és a szolgáltatások színvonalának emelését szolgáló források növelése nem járul hozzá a vidéki térségekben élő emberek helyzetének alapvető javításához az ÁSZ megállapítása szerint. Az alacsony gazdasági aktivitás, az alacsony foglalkoztatottság és ebből következően az alacsony jövedelmi szint jelent súlyos problémát, ezeket pedig alig kezelik a vidékfejlesztési tervek.
A jelentés igen lesújtó képet ad a vidékfejlesztés állapotáról. Az eredeti cél az lett volna, hogy a vidéki mikro- és kisvállalkozásokat erősítsék, ám ahogy teltek az évek a program 2007-es beindítása óta, úgy tértek el a kormányok egyre jobban ettől a célkitűzéstől. A vidéki életminőség javítására szolgáló keretből az öt évvel ezelőtti tervek szerint 87,7 milliárdot fordítottak volna a mikrovállalkozásokra, végül 2011 végére ebből 38,2 milliárd lett csak. A legtöbbet ehelyett inkább a turisztikára szánták, 39,3 milliárd forintot, 22 milliárddal többet, mint az első tervek szerint. Ez pedig nem képes ellátni az eredeti célt, csökkenteni a társadalmi feszültségeket és orvosolni a szociális problémákat – állapítja meg az ÁSZ-jelentés. Sőt, a támogatott fejlesztések teljes összege mutatót 195 milliárdról 104 milliárd forintra csökkentették.

Nem volt gyors a támogatási pályázatok elbírásási határideje sem: több olyan pályázat is volt, amelynek eredményére a benyújtás után több, mint két évet kellett várni. Átlagosan 70 és 130 nap között volt az elbírálás ideje, de a pályázati kiírások szinte minden fajtájában előfordult olyan eset, amikor több, mint hatszáz napot kellett várni. A kifizetési kérelem postára adása és a határozathozatal között a legtöbb idő egy tanyabuszra benyújtott pályázatnál kellett, ekkor épp a népmesei 777 napra, vagyis két évre és másfél hónapra volt szükség a döntéshez.
A vidékfejlesztési programot 2007 és 2011 között hatszor változtatták meg, ez azonban nem csak a célokat nézve, hanem technikailag sem volt megalapozott – derül ki a jelentésből. Az ÚMVP módosításai során nem komplex módon, nem összehangoltan kezelték a források és a teljesítmény-elvárások változtatását.

Az eredménymutatók vagy nem kerültek változtatásra, vagy a módosítás átvezetésére nem volt megfelelő az intézkedésekkel kapcsolatos döntéseket követően. Az egyes intézkedések feltételrendszerének a források átcsoportosítása miatti jelentős változása ellenére az output- és eredményindikátorok eredeti programban meghatározott mértékeinek teljes körű felülvizsgálata sem történt meg. Pedig az irányításért és végrehajtásért felelős intézményrendszer, valamint a jogszabályi háttér kialakítása az uniós előírásokkal összhangban megtörtént. A jogszabályok nagy száma és gyakori változtatása azonban csökkentette az átláthatóságot, nehézkessé téve az eligazodást a támogatásokat igénybe venni szándékozók számára.

Sztojcsev Iván-->