A kockázatok éve lesz 2013

Várhatóan idén sem jön el Magyarországon a Kánaán, de a 2013-as év több jót ígér, mint a tavalyi. Persze jóval több a rizikó, mint azt a kormány reméli.

Beindul-e a gazdaság?
Várhatóan az idei évben sem jön el a növekedési fordulat. A magyar kormány 0,9 százalékos GDP-növekedést vár idén, de az elemzők szerint a magyar gazdaság a tavalyi recesszió után stagnálhat. A háztartások fogyasztásában nem várható emelkedés, ahogyan a beruházások felfutására sem számíthatunk. Ennek egyrészt az az oka, hogy a gazdasági szereplők kiszámíthatatlannak látják a jövőt – az üzleti és fogyasztói bizalom a mélyben van –, és aki tud, inkább megtakarít. Másrészt, továbbra is folyik az adósság leépítése, miközben a hitelezést visszafogják a pénzügyi szektor emelkedő terhei. A kormány sem tudja segíteni a gazdaságot, a kényszerű költségvetési kiigazítások – melyekre azért van szükség, hogy a GDP 3 százaléka alatt tartsuk a deficitet, és kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárás alól – éppen ellenkezőleg hatnak. Egyedül a külföldi konjunktúrában bízhatunk, de az euróövezet is szenved az adósságválság miatt, és a nettó export többlete önmagában nem lesz elegendő arra, hogy számottevő gazdasági növekedést érjünk el idén.

Mennyivel drágul az élet?
Tavaly az Európai Unió legmagasabb inflációját mérték Magyarországon. Az egyes hónapokban 5 százalékot is meghaladó pénzromlás az idén csökkenhet, ami a kormány szerint elsősorban a rezsiköltségek csökkentésének köszönhető. Ennek mértéke hivatalosan tíz százalék, de hogy valójában mennyi lesz, az egyelőre kétséges. Ahogyan az is, a másik fő tételnek számító élelmiszerekkel mi lesz a helyzet. A húsiparban tovább folytatódhat az áremelkedés, főleg a tavaly az egekbe szökő takarmányárak továbbgyűrűző hatása miatt, kérdés azonban, milyen lesz az idei termés. Ha az agrárárak csökkennek, az lenyomhatja az inflációt is. A másik kérdés az üzemanyagok ára, amely tavaly csúcsok után jó eséllyel idén sem fog csökkenni. További bizonytalanság, hogy a különböző változatokban továbbélesztett különadókat mennyire terhelik át a lakosságra. Ilyen például a banki tranzakciós adó, a kereskedőket érintő adóváltozások vagy éppen a vezetékekre kivetett közteher. A kormány mindenesetre nem számol komolyabb csökkenéssel, a december végi prognózis 5,2 százalékos szinttel számol.

Mi lesz a forinttal?
A forintot a régiós devizákkal együtt a kockázatos eszközök között tartja számon a piac, a forint iránti kereslet tehát akkor erősödik, ha a piaci hangulat jó. Ez 2013-ban mindenekelőtt azt jelenti, hogy az eurózóna adósságválsága – legalábbis – nem súlyosodik, Washingtonban pedig komolyabb megrázkódtatás nélkül lezárják a költségvetési szakadékkal kapcsolatos vitát. A forint azonban nem feltétlenül mozog majd együtt a régiós társakkal, az sajátos tényezők is hordoznak némi kockázatot. Ezek közül a legfontosabb az, hogy új vezetője lesz a Magyar Nemzeti Banknak, amely várhatóan irányváltást is hoz, és a jegybanki függetlenség csorbulásával járhat együtt. Ha a piac emiatt megorrol, az euró árfolyama akár hosszabb időre is 300 forint fölé emelkedhet. Mivel azonban a költségvetés hiánya megfelel az európai elvárásoknak, folyó fizetési mérlegünk pedig többletet mutat, az esetleges sokkhatás néhány – várhatóan unortodox – intézkedéscsomaggal kezelhető lehet, aminek eredményeként a kurzus visszatérhet a 290 közelébe.

Lesz-e oktatás szeptemberben?
Az Alkotmánybíróság idén akár meg is semmisítheti az iskolák államosításáról szóló törvényt, amely szerint az önkormányzatok intézményei lakosságuk számától függően a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba olvadnak be. A pedagógusok alkotmányossági indítványához az országgyűlési képviselők segítsége is szükséges, amelyet az ellenzék meg fog adni. Az érdekvédők és a kormányzat között több oktatási ügyben is zajlanak még a tárgyalások, január közepén dől el, sztrájkolni fognak-e a tanárok. Sok múlik azon is, hogy a pedagógusok az esetleges munkabeszüntetés esetén ténylegesen bezárják-e az iskolák kapuit a diákok és a szüleik elől. Az egyik legfontosabb kérdésben, a tanárok szeptembertől érvénybe lépő 20 százalékos béremelését a kormányzat tavaly még a megszorító csomagok részeként elhalasztani tervezte. A tiltakozások és a sztrájkhelyzet miatt azonban többen is már azt hangsúlyozták, az idén talán mégis létrejöhet a béremelés. Szeptemberben azért még becsöngetnek.
 
Lesz-e nemzeti légitársaság?
Bár még tavaly szeptemberben Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter úgy fogalmazott, hogy a kabinet új tárgyalások kezdeményezésére is nyitott egy budapesti székhelyű új nemzeti légitársaság létrehozására, ennek a reális esélye gyakorlatilag a nullával egyenlő. A tavaly februárban becsődölt és legalább 200 milliárd forintos tartozást hátrahagyó Malév hagyatékának legértékesebb elemeit, a törökországi, izraeli, moszkvai és kijevi repülési jogokat ugyanis a Polgári Légiközlekedési Hatóság hosszadalmas eljárás után, de végül kiosztotta a magyar gyökerű Wizz Air diszkont légitársaságnak. Ez pedig egyértelműen jelezte, hogy jelenleg egyáltalán nincs kormányzati törekvés és pénz a Malév feltámasztására. Ráadásul a Wizz Air adófizetői pénz nélkül, kisebb flottával és kevesebb dolgozóval is több utast hoz Budapestre, mint tavaly a Malév. Az ugyanakkor tény, hogy a nemzeti légitársaság csődje után keletkezett, és továbbra is fennálló űr kitöltésére fapados légitársaságok nem alkalmasak.
 
Kilépünk-e az EU-ból?
Az Európai Unió szinte valamennyi szervezetével 2012 elején folytatott állóháborúhoz képest csendesen indult az idei év, és nem is nagyon várhatók komolyabb viták a következő hónapokban sem. A politikai nyilatkozatháború persze elkerülhetetlen, annál is inkább, mivel több magyar ügyben is vizsgálódik az Európai Bizottság vagy az EU bírósága. Ilyen például az ágazati különadók vagy az étkezési utalványok adókedvezményének ügye, de nem lezárt még a túl magas deficit miatt indított eljárás sem. A viszony javulását erősíti ugyanakkor, hogy maga az unió is valamivel nyugodtabb időket él, mint tavaly, amikor szinte valamennyi déli országa gazdasági problémái kényszerítették tűzoltásra a szervezetet. Ennél is fontosabb érv azonban a pénz: 2013 az utolsó év, amikor az EU mostani költségvetési periódusából még pénzt lehet elnyerni. Márpedig a miniszterelnök kiadta a parancsot: a 8000 ezer milliárdot az utolsó fillérig le kell hívni. Vélhetően inkább erre fognak koncentrálni idén, nem a bírálatokra.
 
Kijut-e a magyar válogatott a foci vb-re?
A rövid, realista válasz: nem. Vagy legalábbis csoda kellene hozzá. Jelenleg pótselejtezőt érő második helyen áll a csapat a D csoportban, köszönhetően a törökök legyőzésének. Márciusban előbb Romániát fogadjuk itthon, majd Isztambulba látogatunk. Ősszel a románokkal és a csoport abszolút esélyesével, Hollandiával idegenben mérkőzünk, a két hazai meccset Észtország és Andorra ellen esélyesként várhatjuk. Ha sikerül tartani a csoport második helyét, jöhet a pótselejtező novemberben. A papírforma nem mellettünk szól, de azt most elérhetjük, hogy a 2016-os Európa-bajnokság részvételi jogáért jó esélyekkel indulhassunk. Az első nagy lépést itt az UEFA tette meg, hiszen azon a tornán 16 helyett már 24 válogatott vesz részt, a selejtezőinek kiemelését pedig nagyrészt a mostani világbajnoki selejtezők alapján készítik el. Vagyis ha idén jól teljesít a magyar csapat, megnő az esély arra, hogy legközelebb valamivel könnyebb ellenfelekkel kerüljön szembe.
 
Mi nem várható 2013-ban?
Közhelyszámba megy már, hogy ebben az évben sem lesz eurónk és a négyes metrót sem adják át. Ennél nagyobb problémát jelenthet azonban a kormány számára, hogy több korábban tervezett intézkedése csúszik – akár a jövő évre is. Az év elején kétségessé vált, hogy menetrend szerint 2013 közepére kiépül-e az elektronikus útdíjrendszer infrastruktúrája, márpedig ebből 75 milliárd forint bevételt reméltek. Nincs hír a negyedik mobilszolgáltatóról sem, miután tavaly ősszel bírósági döntés semmisítette meg az arról szóló pályázat eredményét. Ez azért érdekes, mivel a tendert egy állami cégekből álló konzorcium nyerte meg. Késik a pénztárgépek bekötése az adóhatóság rendszerébe: erre a hétre tudatosult a kormányban, hogy a gyakorlatban teljesíthetetlen az átállásra törvényben rögzített április 1-i határidő. Mindezek fényében érthető az Európai Bizottság aggodalma, hogy tartható lesz-e a kormány által kitűzött bevételi célkitűzés, és így az elvárt deficit.