Luxuskiadásnak számít a nyaralás

A fogyasztásban 2010-ben volt a legmélyebb gödör – derül ki a  Tárki 2012-es Háztartás Monitor kutatásának adatfelvételéből. A felmérés szerint a magyar háztartások 2012-ben havonta átlagosan 152096 forintot költöttek fogyasztási kiadásokra, mely egy főre vetítve 75141 forintot jelentett. Ez mintegy 88259 forint kiadást jelentett. Az inflációt figyelembe véve a 2007 és 2012 közötti öt évben nagyjából 8 százalékos reálcsökkenést volt a fogyasztásban. Minél nagyobb egy háztartás, annál kevesebb az egy fogyasztási egységre jutó fogyasztás. Míg az egyfős háztartások átlagos fogyasztása meghaladta a 101 ezer forintot a legalább négyfős háztartásoké alig 61 ezer forint volt fogyasztási egységenként. Míg a fővárosi háztartások az országos átlag 136 százalékát fogyasztják el havonta, addig a városokban élők az országos átlag 97 százalékát, és a községek háztartásai pedig mindössze 83 százalékát.

A legmagasabb jövedelmi ötödébe tartozó, diplomás és szellemi munkát végző illetve vállalkozóként dolgozó háztartásfővel rendelkező háztartások fogyasztása a legmagasabb szintű. E társadalmi csoportok körében az egy főre eső fogyasztás az átlagos érték 135-150 százaléka, ami legalább 116 ezer forintos havi kiadási szintet jelentett 2012-ben. Ezzel szemben a legalacsonyabb fogyasztási szintet az alacsonyan képzett (érettségivel nem rendelkező) illetve inaktív háztartásfővel rendelkező, legalacsonyabb jövedelmi ötödbe tartozó, legalább négyfős háztartások körében találunk, ahol az egy fogyasztási egységre vetített fogyasztás jellemezően az átlagos szint 60-70 százaléka, de van, hogy még ennél is alacsonyabb. 2007 óta mind a kiemelkedő mértékű fogyasztású, mind a legalacsonyabb fogyasztású háztartások átlagtól való eltérése valamelyest nőtt.

Az átlagos havi fogyasztást elmondható, hogy fogyasztási egységenként a 60-69 éves korú háztartásfővel rendelkező háztartások fogyasztanak a legtöbbet (az átlag 112 százalékát), ebben a csoportban azonban felülreprezentáltak a kisebb létszámú, nyugdíjasokból álló háztartások.
A magyar háztartások szinte mindegyike (99,8%) költ élelmiszerre és majdnem mindegyike lakásfenntartásra (97,8%), testápolásra (99,2%) valamint mosó- és tisztítószerekre (98,8%) is. Ennél kisebb arányban, de tízből legalább kilenc háztartás költ telefonszámlára (91,2%), körülbelül tízből nyolc háztartásban merülnek fel egészségüggyel illetve televízió előfizetéssel kapcsolatos kiadások (83,6%). A lakásfenntartási kiadások közül a legnagyobb arányban elektromos árammal kapcsolatos kiadások (97,5%), fűtéssel (ez a kiadási tételek tekintetében megoszlik gáz- illetve távfűtés esetén melegvíz- és fűtésdíj kiadásban). Emellett a víz- és csatornahasználatból eredő kiadások a magyar háztartások több mint 90 százalékát terhelik havonta. Szemétszállításra a háztartások háromnegyede költ rendszeresen, lakbérre illetve közös költségre pedig a háztartások bő egyharmada.

A háztartások több mint 80 százalékában merült fel televízió illetve kábeltévével kapcsolatos kiadás, mely arány jelentősen nőtt a korábbi évekhez képest. Tízből legalább hat háztartás költ közlekedésre, ruházkodásra körülbelül felük szépségápolásra, közel felük pedig élvezeti cikkekre, többek között cigarettára vagy szeszes italra.

Az internet-előfizetésre költő háztartások aránya 53,7 százalék volt 2012-ben, mely jelentős emelkedés a korábbi évekhez képest, hiszen arányuk a 2005-ös, 2007-es és 2010-es adatfelvétel idején rendre 12,3; 28,7 illetve 41,6 százalék volt.

A háztartások kevesebb, mint egyharmadának kiadásai között találunk valamennyi lakáskarbantartással háztartással vagy lakásfelszereléssel, illetve művelődéssel, oktatással vagy szórakozással kapcsolatos kiadási tételt. A háztartások nagyjából egyötöde fizetett 2012-ben ház- vagy ingatlanadót. Ennél kevesebben költöttek üdülésre, tartós műszaki cikkekre illetve sportra. A háztartásoknak csak egy nagyon szűk körét érintik olyan
jellegű kiadások, mint más háztartások pénzbeli támogatása (8,3%), és csak 2–3 százalékuk fizet tartásdíjat.

2010-ben valamelyest visszaesett a háztartások fogyasztása – akkor volt „a gödör alja” (legalábbis nominális értelemben, a reálérték tovább csökken). Közlekedésre, ruházkodásra, szépségápolásra, üdülésre, lakáskarbantartásra, tartós műszaki cikkre valamint művelődéssel és oktatással kapcsolatos kiadásokra is kevesebbet fordítottak a magyar háztartások 2010-ben, mint a korábbi illetve a legfrissebb adatfelvétel idején.

A leginkább jövedelemérzékeny kiadási tétel az üdülésre, nyaralásra szánt kiadás. Míg az alsó jövedelmi ötödbe tartozók mindössze 5,8 százaléka költött nyaralásra, a felső ötödbe tartozók 43,8 százaléka nyaralt 2012-ben, ami több mint hétszeres különbséget takar. Emellett „luxuskiadás” kategóriába sorolható a művelődés, oktatás, korrepetálás, sport, tartós műszaki cikk, vagy a szórakozás. A jómódúak körében háromszor-hatszor nagyobb arányban találunk ilyen tételekre költő háztartásokat, mint a legszegényebbek körében. Szintén jelentős, legalább kétszeres arányt találtunk a szépségápolásra, internetelőfizetésre és a lakásfelszerelési cikkekre költő háztartások aránya között a két szélső jövedelmi ötöd összevetésekor.

A legkisebb különbséget a lakásfenntartással kapcsolatos kiadásokban találjuk. Ezek közül is a legkevésbé a fűtésre illetve a fűtés nélküli áram- és gázfogyasztásra költött összeg tekintetében található különbség a legjobb és legrosszabb anyagi lehetőségekkel rendelkező háztartások
között, azaz jól látható, hogy legkevésbé az energiaköltségeken képesek a háztartások takarékoskodni.

Míg 2007-ben a leggazdagabbak másfélszer annyit költöttek élelmiszerre, mint a legszegényebbek, addig 2012-ben ez a különbség majdnem kétszeresére nőtt. Ennek oka, hogy 6 év alatt az alsó jövedelmi ötödbe tartozók élelmiszerre fordított kiadásai mindössze 1000 forinttal nőttek (nominálisan). A legnagyobb, tizenötszörös költésbeli különbséget a más háztartás pénzbeli támogatása terén találjuk (bár ez alapvetően nem nagy tétel), de jelentősen többet, háromszor-négyszer annyit költenek a leggazdagabb háztartások lakáskarbantartásra, háztartási- és lakás-felszerelési cikkekre, tartásdíjra, ruházkodásra, valamint sportolásra és szórakozásra is, mint a legszegényebbek. Ezek a különbségek még nagyobbak, ha figyelembe vesszük a adott tételre való költés tényében való jövedelmi különbségeket is.

Az összes kiadás legnagyobb hányadát az élelmiszerrel kapcsolatos kiadások tették ki az elmúlt 8 évben. Az élelmiszerre fordított költség a vizsgált időszakban néhány százaléknyit csökkent, az elmúlt két évben nagyjából a fogyasztások egyharmadát jelentette.

Míg a leggazdagabb jövedelmi ötödbe tartozók fogyasztásának 28 százalékát, a legalacsonyabb ötödbe tartozók esetében a fogyasztásuk 38 százalékát teszi ki az élelmiszerfogyasztás aránya. Iskolai végzettség szerint szintén csaknem ugyanilyen mértékű különbséget látunk a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű csoport fogyasztása között: míg a felsőfokú végzettségű háztartásfővel rendelkezők fogyasztásának 28 százalékát, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők fogyasztásának 37 százalékát teszi ki az élelmiszerfogyasztás aránya. A háztartásfő foglalkozása szintén fontos tényező az élelmiszer fogyasztási arány szempontjából. Míg a fizikai foglalkozásúak átlagosan a kiadásaik 34 százalékát fordítják élelmiszerre, addig a szellemi, vezető illetve önálló foglalkozású háztartásfők esetében ez az arány 29-30 százalék. Minél nagyobb egy háztartás, annál több az élelmiszerre fordított kiadások összkiadáson belüli aránya, viszont minél kisebb településen található a háztartás, annál nagyobb az élelmiszerre fordított kiadás aránya.

Az élelmiszer után a másik jelentős költség a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások voltak, melyek jelentősen megnőttek a vizsgált időszakban. Ide soroljuk a gáz-, víz- és melegvíz- illetve fűtésdíjat, az elektromos árammal, a víz- és csatornahasználattal, illetve szemétszállítással kapcsolatos költségeket, valamint a lakbért és közös költséget. Míg a 2005-ben a kiadások egynegyedét tették ki a lakásfenntartással kapcsolatos költések, addig 2012-re a kiadások egyharmadát jelentette ez a tétel. Közlekedésre, telefonálásra és egészségügyi kiadásokra a költségek 5–6 százaléka jut, élvezeti cikkekre pedig nagyjából az összes költések 4 százalék esett a teljes vizsgált időszakban. 2007-hez képest változás, hogy az elmúlt két adatfelvétel idején nagyjából felére esett vissza mind a ruházkodásra, mind a lakáskarbantartásra fordított kiadások aránya, valamint minimálisra csökkent a tartós műszaki cikkekre és a lakásfelszerelési cikkekre fordított kiadási arány. Tévéelőfizetésre 2,5 százalék, míg tisztítószerekre és tisztálkodószerekre csaknem 2–2 százalékot költöttek a magyar háztartások 2012-ben.

A fővárosban többet költenek lakásfenntartásra, mint a városokban és a községekben, másrészt hogy minél kisebb a háztartás, annál nagyobb arányú fogyasztási tételt jelent számukra a lakásfenntartási költségei. Emellett a 60 éven felüli háztartásfővel élők, a 8 általánosnál alacsonyabb iskolai végzettségűek, a nyugdíjasok és fizikai munkát végzők, valamint a 2. jövedelmi ötödbe tartozók az átlagot meghaladó arányban költenek
lakásfenntartásra. Ezzel szemben az 50 évnél fiatalabb háztartásfőjű háztartások tagjai, a nem fizikai munkát végzők, a legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozók az átlag alatti mértékben költenek lakásfenntartással kapcsolatos kiadásokra.