Három nyelven tett esküt az új belga király

Az új uralkodó három nyelven, hollandul, franciául és németül mondta el az eskü szövegét, tekintettel arra, hogy Belgiumban a holland nyelvű flamandok és a franciaajkú vallonok mellett a néhány tízezer lelket számláló német nyelvű közösség is önálló államalkotó nyelvközösségnek számít. Az eskütétellel Fülöp hivatalosan is király lett, a belgák sorrendben hetedik uralkodója.

A 79 esztendős II. Albert három héttel ezelőtt jelentette be, hogy idős kora, megromlott egészségi állapota miatt csaknem két évtizeddel trónra lépése után visszavonul, és lemond elsőszülött fia, Fülöp javára. Vasárnap - a Szent Mihályról és Szent Guduláról elnevezett brüsszeli székesegyházban megtartott istentisztelet után - a leköszönő uralkodó a brüsszeli királyi palotában aláírta a lemondási nyilatkozatot. Nem sokkal később az új király megjelent a parlament két házának együttes ülésén, és letette az uralkodói esküt, amely a belga alkotmány megtartásáról, az ország szuverenitásának és egységének a megőrzéséről szól.

A királyváltást arra a napra időzítették, amely egyben Belgium nemzeti ünnepe is, annak emlékére, hogy az ország első uralkodója, I. Lipót 1831. július 21-én lépett trónra. Ennek megfelelően idén a királyváltáshoz is kapcsolódtak mindazok a hagyományos események, amelyek minden évben július 21-ét övezik Belgiumban. Így szombat este Brüsszelben megtartották a Nemzeti Bált, amelyen megjelent az uralkodócsalád is. II. Albert ünnepi tévébeszédben fordult az ország lakosságához, és ebben az utolsó uralkodói szózatában a szövetségi berendezkedésű belga állam megőrzésének fontosságáról beszélt. A új uralkodó eskütétele után katonai parádét, este pedig ünnepi tűzijátékot rendeznek Brüsszelben.

A belga király alkotmányos jogköre erősen korlátozott, lényegében csupán ceremoniális jellegű teendőkre szűkül. Elio Di Rupo belga miniszterelnök mégis nagy államférfinak nevezte II. Albertet a lemondási okmány aláírása alkalmából tartott ünnepségen. Ennek az a háttere, hogy a most leköszönt uralkodó igen tevékeny szerepet játszott az elmúlt években a belga szövetségi állami berendezkedés válságának elhárítását célzó erőfeszítésekben.

A Belgium északi részében lakó flamand közösségen belül - párhuzamosan Flandria gazdasági megerősödésével - mind erősebbek a Vallóniától való függetlenedési törekvések. Ez a mostani királyváltási ceremónián csupán olyan szerény mértékben tükröződött, hogy a flamand függetlenségpárti képviselők korlátozott jelenléttel képviseltették magukat a parlamenti eskütételen. A mindennapok politikai küzdelmei azonban azt vetítik előre, hogy a jövő júniusban esedékes belgiumi parlamenti választások nyomán Fülöp királynak nem lesz sokkal könnyebb dolga, mint amilyen atyjának volt a 2010-es választások után, amikor bárkit is bízott meg kormányalakítással az uralkodó, sorra vallott kudarcot az összes jelölt, mígnem végül 541 napi, rekord hosszúságú kormányválság után az olasz származású, vallon szocialista párti Di Rupónak sikerült széles koalíciót összeállítania. 

Fülöp a nyilvánosság előtt eddig meglehetősen visszafogott volt, keveset nyilatkozott. Nála jóval vonzóbb és nyitottabb személyiségnek tartja a belga média Fülöp közkedvelt hitvesét, Matildot, aki most egyes kommentátorok vélekedése szerint királynéként sokat segíthet férjének a közvélemény rokonszenvének megnyerésében.