Európa a gyémántrablások központja, a kiskereskedelemé Amerika

Egymillió eurót ajánl föl a Lloyd''s biztosító annak, aki segít a nyomára bukkanni a július végén Cannes-ban ellopott ékszereknek. A felajánlás három francia napilap tegnapi számában jelent meg.

A szokatlan hirdetés a világ legnagyobb értékű ékszerrablását követte: július 28-án egy fegyeres másfél perc alatt 72 ékszert vitt el a Carlton hotelből, a kárt 136 millió dollárra teszik. A szállodában az izraeli Leviev ékszerház állította ki különleges csecsebecséit, amelyek közül némelyik több millió dollárt ért.

A szervezők csak ezekre a különleges darabokra kötöttek biztosítást, ennél is fatálisabbnak bizonyult azonban az, hogy többet költöttek a kiállítás promóciójára, mint az őrzésére. A rendőrség hivatalosan csak azt követően értesült egyáltalán a kiállításról, hogy a kiállított daraboknak lába kélt.

A Carlton nem csak a Riviéra egyik leghíresebb szállodája, de itt játszódik Alfred Hitchcock 1955-ös filmje, a Fogjunk tolvajt is. Nem véletlenül: a dél-francia partszakasz nem csak a fényűzés fővárosa, de az ékszerrablásoké is. Májusban, a cannes-i filmfesztivál idején a Chopard-tól loptak el egymillió euró értékben olyan ékszereket, amelyeket a sztároknak adtak volna kölcsön. Egy héttel később egy kétmilliót érő nyakék tűnt el egy Cap d''Antibes-i hotelből.

A kép persze csalóka: miközben a nagy sztorik Európához köthetők, a világ legnagyobb gyémántpiacaként az Egyesült Államokat tartják számon. Amerikában azonban sokkal szigorúbb az ellenőrzés. Az legalábbis aligha fordulhatna elő, hogy fegyveres őrök nélkül állítsanak ki egy szállodában milliós értékű ékszereket – nyilatkozta John Kennedy, a Jewellers'' Security Alliance elnöke az Economistnak.

A különleges drágakő ugyanis nem csak a filmekben kedvence a tolvajoknak. Az ékszereket nem túl bonyolult szállítani, ráadásul – ellentétben a műkincsekkel – eladásuk sem okoz különösebb gondot, különösen mióta a De Beers már nem ellenőrzi a piacot. A világ gyémántkitermelésének 40 százalékát ellenőrző óriáscég az Egyesült Államok és az Európai Unió versenybíróságainak ítéletei nyomán az elmúlt évtizedben hagyott fel a kontrollal és az árrögzítéssel.

A De Beers persze még így is főszereplője a piacnak. A dél-afrikai központú cég pedig derűlátó: július végén kiadott féléves jelentésükben ugyan az eladások stagnálásáról számoltak be (3,3 milliárd dolláros bevételt regisztráltak az első hat hónapban), az üzemi eredményük azonban több mint kétszeresére nőtt egy év alatt.

A cég biztos a további növekedésben is, amire szükség is lehet, hiszen a válság 2008-as kitörése után jókora visszaesést szenvedett el a gyémántpiac. Mint elemzésükben írják, a növekedést az amerikai gazdaság jó teljesítménye gerjeszti – és ezen még az sem tud sokat rontani, hogy Kínában – részben a növekedés visszafogottabb tempója, részben a kormányzati luxuskiadások letörése és a korrupcióellenes harc szigorítása miatt – a helyzet csupán, Philippe Mellier vezérigazgató szavaival élve, „nem rossz”. A De Beers vezetője arra is emlékeztetett: a gyémánt világpiaca tavaly kétszázalékos növekedést tudott elkönyvelni, ez az ütem az idén kismértékben még gyorsulhat is. Mellier szerint aggodalomra leginkább India adhat okot, elsősorban a rúpia gyengülése miatt.

A gyémánt mindezek ellenére soha nem vált a befektetők kedvenc célpontjává. Ennek fő magyarázata az, hogy a drágakő értékét – ellentétben az árutőzsdéken jegyzett arannyal – épp annyira képtelenség meghatározni, mint egy haute-couture ruháét. Függ a mérettől, a színtől, a tisztaságtól és természetesen a csiszolástól, egy ékszer kialakításától. A Rio Tinto egy tíz évvel ezelőtt készült felméréséből jól játszanak az arányok: amíg a nyers gyémántban 9 milliárd dollárra becsélték akkor a piac nagyságát, csiszoltban ugyanez a mennyiség már 14 milliárdot ért, ékszerként a kiskereskedelemben pedig 57 milliárdot.

Különbség van ugyanakkor a színes és színtelen gyémántok között is. Míg előbbit inkább ajándékba veszik, az utóbbi, ritkább és értékesebb drágaköveket inkább befektetési céllal vásárolják – mondta el a CNBC-nek a londoni és genfi központú Sciens Colored Diamond ügyvezetője.
Mahyar Makhzani emellett kiemelte: a piac átláthatatlansága miatt az átlagos árszint is folyamatosan ingadozik: éves szinten 5–10 százalékos mozgások is teljesen normálisak. A színes gyémántok esetében azonban ennél is nagyobb a mozgás: tavaly 24, az idén 26 százalékkal nőtt az igencsak ritka színes drágakövekkel foglalkozó cég bevétele. Ezért persze nem kellett intenzív kereskedést folytatniuk: május közepén a Christie''s aukcióján egy 101,73 karátos csiszolt kövük 27 millió dollárért kelt el. Makhzani szerint most, alig három hónappal később már 30 millióra tudnák felsrófolni egy ilyen kő árát – milyen kár, hogy ezek a kövek elég ritkák.

Koncentrált piac
Jóllehet a drágaköveket a világban 28 gyémánttőzsdén jegyzik, az ágazat rendkívül koncentrált: a világon forgalomba kerülő csiszolt drágakövek 90 százalákát az indiai Szurátban dolgozzák fel. A nagykereskedelem központja Antwerpen. A belgiumi városban található cserél gazdát a világ gyémánttermelésének 80 százaléka és a csiszolt drágakövek fele.

A legtöbb drágakő New Yorkban talál gazdát: az amerikai metropolisban bonyolódik a forgalom 80 százaléka. Igaz, mindez a gyémántpiac kisebbik része, mivel az évente kitermelt mennyiség négyötödét (évi százmillió karátot, vagyis 20 tonnát) az iparban használják fel.

A forgalom nagyobb része a De Beershez köthető: az 1888-ban Dél-Afrikában alapított cég évente 12,5–15 millió karát (2,5–3 tonna) gyémántot termel. A kitermelés jó része is Afrikából származik, bár a legnagyobb mennyiséget (az összes termelés 22 százalékát) Oroszországban bányásszák. A második legnagyobb kitermelő Botswana (20 százalék), a harmadik pedig Ausztrália (17 százalék).