A szociális kiadások és a termelékenység között erős korrelációt lehet kimutatni. A GDP-arányosan magasabb szociális kiadásokkal jellemezhető országokban jellemzően magasabb a gazdasági termelékenység is. Dániában, Franciaországban magas a munkatermelékenység és magas szociális kiadások is. Azok az országok, amelyek történelmileg magasabb jövedelmet értek el, megengedhetik maguknak, hogy bőkezűbbek legyenek – fejtette ki Andor.
A trendtől eltérő országok egyike Görögország, ahol találunk magas szociális kiadásokat, viszont ennek alacsony a hatékonysága. Ez nem magyarázza teljesen a görög válságot, de mutatja, hogy eltér az európai főáramtól – magyarázta.
Ami a szociális kiadások és a foglalkoztatás közötti összefüggést illeti, ugyanazok az országok jobbak. Az alacsonyabb jövedelmű, új EU-s országokban látható kedvezőtlenebb helyzet.
A szociális kiadás sok esetben szociális beruházás is, főleg, ha gyermekkortól jellemzőek ezek. Előkészíti a későbbi munkavállalást, mind a tudás, mind az egészség szempontjából megalapozhatja a kedvező tendenciát.
A szociális kiadások hatékonysága is fontos – fejtette ki. A célzottsággal nagyobb hatást lehet kifejteni a szegénység csökkentésében.
A szociális kiadások veszélyeztetik a gazdasági teljesítményt, vagy a gazdaság visszaesés mért csapást a szociális kiadásokra? – tette fel a kérdést Andor. Az eurózónán belül a válság kialakulása óta, de még inkább a válság második szakaszától, 2010-től az eurózónán belüli centrum és periféria masszívan elválik egymástól.
A korábbi trendek, az együttmozgás megszakad a munkanélküliség tekintetében – mutatta be Andor. A divergencia a válság következtében drámai mértékben megnőtt és elhatalmasodott, még most is – amikor az eurózóna fél évvel a recesszió után van –, és a devirgencia fennáll továbbra is.
Amikor jól megy a gazdaságnak, akkor a szociális kiadások nőni tudnak. 2009-ben azért nőttek, mert többen váltak jogosulttá szociális kiadásokra – az EU-n belüli automatikus stabilizátorok érvénybe léptek –, ami megakadályozta a kereslet indokolatlan visszaesését és egy negatív spirál beindulását. 2010-ben meg is indul a fellendülés, de a válság második időszakában, a fiskális megszorításoknál a szociális kiadások csökkennek – mutatott rá Andor.
A gazdaságpolitikai döntéseknek fontos szerepe van abban, hogy hogyan osztja meg a költségeket, vagyis mennyiben terheli a háztartásokat – mondta.
A válság azt mutatja, hogy a migráció jelentős mértékben visszaesik; ez az EU-n belüli és az Európába irányuló migráció tekintetében is megmutatkozik. Délről északra látható egy elvándorlási hullám, amelynek visszafordítása kulcskérdés.
Magyarországon átlagos a migrációs hajlandóság, ahhoz képest, hogy a környező és a balti országokban nagyobb. Elmúlt két-három évben növekedett a mobilitás Magyarországon is – jegyezte meg.
Sok elvándorló visszatérhet az anyaországba – vélte Andor. Következtetése szerint az erős szociális védőháló és a versenyképes gazdaság összeegyeztethető. A jóléti rendszer szociális beruházás is lehet, nem csak védőháló.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.