Éghajlatváltozás a gazdaságban

A klímaváltozás következményei egyre inkább pénzben is kifejezhetők. Természetesen a sérülékeny gazdaságú, fejlődő országok a leginkább kiszolgáltatottak, ezen országok mezőgazdasága fog a legjobban szenvedni az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek miatt. Ennek hatása továbbgyűrűzik a társadalom más szféráira az alultápláltság és a szegénység növekedésén, illetve a különböző betegségek gyors terjedésén keresztül.

Ugyanakkor senki nem vonhatja ki magát a konzekvenciák alól. Előreláthatóan folyamatosan csökken a rendelkezésre álló ivóvíz és a megtermelt élelmiszer. Mindez a dráguló energiával együtt a gazdasági értékláncok működési zavarait okozhatja, és akár súlyos politikai és katonai konfliktusokat is gerjesztenek. Az éghajlatváltozás közvetett, kockázat-sokszorozó hatása (például a globális járványok terjedésén keresztül) még felbecsülhetetlen. Becslések szerint a klímaváltozás már ma is évente mintegy 400 ezer ember halálát okozza világszerte, miközben 1200 milliárd dollárral, a világ éves GDP-jének 1,6 százalékával károsítja a gazdaságot. A legújabb kalkulációk szerint 2030-ra ezek a költségek már a világ GDP-jének 3,3 százalékára tehetők, de a leginkább érintett fejlődő országokban ez az érték akár 11 százalék is lehet, de még a legfejlettebb gazdaságok sem lehetnek immúnisak: az USA-ban akár a hazai össztermék két százalékát is kitehetik a károk.

Ilyen előzmények után a különböző szférákban működő kockázatmenedzsment rendszerek egyik fő témája várhatóan a klímaváltozás lesz. A gazdasági szereplők egy része már egészen jól adaptálódott a klímaváltozás világához: az elmúlt években számos, megújuló energiaforrások hasznosításában vagy más, széndioxid semleges technológiákban érdekelt cég aratott jelentős üzleti sikert. A hagyományos ágazatoknak viszont ma még nehezen felbecsülhető kihívást az éghajlatváltozás. A mezőgazdaság már ma is óriási károkat szenved például az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás miatt. Az elemzések szerint egy változó klímájú világban a fogyatkozó természeti erőforrások egyre nagyobb részét leszünk kénytelenek az alapvető szükségletek fedezésére fordítani, így csökken szabadon elkölthető jövedelmünk mértéke. Ez erősen sújthatja azokat az ágazatokat, például a turizmust, a divatipart, a kultúripart és a szépségápolást, amelyek éppen e jövedelmekre épülnek.

A fogyasztói preferenciák megváltozásán túl a befektetők is egyre érzékenyebbek arra, hogy pénzük lehetőleg a kevésbé klíma-kockázatos szektorokba kerüljenek elhelyezésre. Erre aktuális példa, hogy az Exxon Mobil, amelyet egy felmérés szerint dobogós helyet illet meg az „ipari forradalom legnagyobb szennyezői” (Carbon Majors) versenyben, részvényesi nyomásra felmérte (Carbon Disclosure Project), hogy mely fosszilis energiahordozó készletei eshetnek ki a termelésből, ha szigorodnak a környezetvédelmi szabályok. Hírek szerint hasonló lépésre készülnek más jelentős energiacégek is.

A részvényesek (shareholder) és tágabban az érintettek (stakeholder) tájékoztatása a cégek működésének környezeti-társadalmi hatásairól az Európai Unióban is fontos szempont. Ennek megfelelően az Európai Parlament a napokban fogadott el egy olyan szabályozást, amely kötelezi az 500 főnél több alkalmazottal rendelkező cégeket, hogy éves jelentéseikben számoljanak be a vállalat tevékenységének társadalmi, környezeti és emberi jogi hatásairól, azokról a kockázatokról, amelyek a vállalat tevékenységeiből következnek, illetve azokról a lépésekről, melyeket ezek mérséklésére tettek.