Szünetel a klímaváltozás

Körülbelül 1998 óta szünetel a globális felmelegedés, ám ez csak olyan epizód, amely átmenetileg elfedi a felmelegedés tendenciáját, de annak érvényességét nem befolyásolja, derül ki az Éghajlatváltozási Kormányközi testület (IPCC) 2013 szeptemberében készült jelentéséből. 1998-at az évszázad El-Nino jelensége kiemelte a környezetéből, miközben az előtte és az utána a folytatódó melegedésbe akkor még jól illeszkedő földi középhőmérséklet volt jellemző. A jelentés fő érve a megtorpanás figyelmen kívül hagyhatósága mellett éppen az, hogy ha 1998 helyett más évtől keressük a melegedés trendjét, akkor azt meg is fogjuk találni. Csakhogy, 2002 óta végképp stagnál a hőmérséklet, amin az időközben ismertté vált 2013-as adatok sem változtattak.

A melegedés megtorpanását minden bizonnyal a déli félteke óceánjainak váratlanul felerősödött hőelnyelő képessége okozza, miközben az északi félgömb kontinensei fölött még mindig emelkedik a hőmérséklet, és egyértelműen visszahúzódik s szárazföldi hó- és a tengeri jégtakaró. Ezzel egy időben az Antarktisz körül tovább jegesedik a tenger, amire szintén a felszínről mélybe lopott hő lehet a magyarázat. Bár a mélyebb vízrétegek megfigyelt melegedése évtizedenként csak pár század Celsius fok, az átlagosan négy kilométer mély óceán hőkapacitása elképzelhetetlenül hatalmas.

Az éghajlati modellek nem tudják szimulálni a tapasztalt stagnálást. Számításaik szerint 0,2 fok melegedésnek kellett volna bekövetkeznie az utóbbi évtizedben. Amíg tehát az óceáni cirkuláció számítását a kutatók fel nem javítják annyira a a klímamodellekben, hogy megjelenjen bennük a hőmérséklet megtorpanása, addig azt sem leszünk képesek előre jelezni, hogy mikortól folyatódik a felmelegedés, és hogy ugyanolyan ütemű lesz-e, mint korábban. Viszont, ha meglelik a mélyóceáni folyamatok kulcsát, az egyben azt is segíthet megérteni, hogy miért gyarapszik a jégtakaró az Antarktisz körül. Addig azonban, a tudományos tisztázni valókon túl, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás is problematikus, hiszen ezek igényesebb feladatai – például a fajtanemesítés vagy a vízépítés – is megvalósíthatók tíz-húsz év alatt. Márpedig, az ilyen rövid távra szóló prognózisok láthatóan nem váltak be az első évtizedben. Ha azonnal véget érne a stagnálás és a melegedés a korábbi melegedési ütem folytatódna, akkor is csak a 2016-2035 időszakra készült IPCC prognózisok sávjának legalsó értékei valósulnának meg.

Tényleg felelős az ember?

Nem kell-e felülvizsgálni a tudománynak azt az alaptételét is, hogy a korábbi melegedést nagyrészt az emberi tevékenység okozta? Erre sajnos nincs okunk, mert a teljes éghajlati rendszer hőtartalma változatlan ütemben, folyamatosan nő, még ha a növekmény 95 százaléka az óceánokban jelentkezik is. A teljes éghajlati rendszer, mint hőtartály melegedése folytatódik. Arra a kérdésre is negatív a válasz, hogy elhúzódhat-e annyira a stagnálás, hogy fölöslegessé tegye a kibocsátások korlátozását és az éghajlatvédelmet. Ugyanis az óceán felső 200 méterében megfigyelt, függőleges hőmérsékletkülönbség enyhe csökkenése arra utal, hogy a felszínről kevesebb hő távozik a mélybe, mint az évtized kezdetén.