Varufakisz: őrült motoros az EU ellen

A szívtipró

Varufakisz január végi pénzügyminiszteri kinevezése után rögtön elvarázsolta a világsajtót. Miután európai kormányoknál tett turnéja során nyakkendő nélkül, bőrdzsekiben fotózták le a kényszeredett mosolyú brit pénzügyminiszter, George Osborne társaságában, a legnagyobb brit bulvárlap, a The Sun marxista motorosnak nevezte az 1300 köbcentis Yamahával közlekedő politikust, a Financial Times Butch-hoz, a Pulp Fiction Bruce Willis által megszemélyesített bokszolójához hasonlította, a Bloomberg pedig ugyanannak a Tarantino-filmnek a bérgyilkosaihoz.

Lapok tucatjai cikkeztek az öltözködési stílusáról, ezekben a cikkekben a leggyakoribb jelző a „cool” volt. A The Independent meglátta benne „az embert a robotok között”, a Business Insider pedig a „világ legérdekesebb emberének” nevezte.

A bonviván

A politikus persze mindent megtesz azért, hogy a laza bonviván imázsát fenntartsa: feleségével, Danae Sztratu képzőművésszel a nyilvánosság előtt élnek nagypolgári életet élnek, sőt, bulvármagazinoknak is szívesen pózolnak. Amikor pedig felmerült, hogy a brit popzenekar, a Pulp munkásosztálybeli himnusza, a Common People-ban szereplő nő, az Angliában tanuló gazdag és a való életről mit sem sejtő görög lány nem más, mint az iparmágnás lánya, Sztratu, Varufakisz csak ennyit mondott: „nem ismertem akkor, de azt magam is megerősíthetem: a feleségem igencsak elbűvölő személyiség”.

Feleségével egyébként közös művészeti projektben is részt vesz, a Vital Space a társadalom és a természeti környezet kapcsolatát, a kapitalista világrend és a társadalmi béke között feszülő ellentéteket vizsgálja.

A tudós

Az 54 éves Varufakisz nem egyszerű celeb, hanem elismert közgazdászprofesszor. Pedig egyetemista korában még elfordult ettől a tudománytól – sőt, a klasszikus közgazdasági elméleteknek a mai napig harcos kritikusa, aki magát „akaratlan közgazdásznak” nevezi. Matematikai statisztikából szerzett diplomája után PhD-jét az amerikai és a nagy-britanniai ipari sztrájkok adatainak elemzéséből szerezte (ezt legalább már közgazdaság szakon, a Birminghami Egyetemen).

1989-ben Ausztráliába költözött, ahol a Sydney-i Egyetem tanára lett. 2000-ben Jannisz Szturnarasz mostani görög jegybankelnök meghívására tért haza, az Athéni Egyetemen ő alapította és 2008-ig vezette a közgazdaságtani doktori képzést. 2013 januárjától a texasi Austin egyetemén kapott katedrát.

Szakterülete a játékelmélet, a válság 2008-as kitörése után azonban több tanulmányában foglalkozott a globális krízis hatásaival. Blogja címe is erről árulkodik (Gondolatok a 2008 utáni világnak). A torinói egyetemen 2015. január 22-én, mindössze három nappal azelőtt, hogy átvette volna miniszteri kinevezését, díszdoktori címet kapott a válság megértését segítő elméleti munkásságáért.

A játékos

Varufakisz a játékelmélet egyik legismertebb szakértőjeként szerzett hírnevet magának, ebbéli tudását azonban nem csak a válságra adott válaszok stratégiai elemzésére használta, hanem 2012-től a legnagyobb videojátékgyártót is segítette. A Valve Corporationnél a játékokon belüli vásárlásokat kezelő Steam platformban történő virtuális pénzmozgásokat elemezte.

Gabe Newell, a cég egyik alapítója a közgazdász írásait olvasva jutott arra, hogy a valós gazdasági krízis megoldására kínált megoldások működhetnek saját problémájuk (két játék fizetőeszközeinek összehangolása) esetében is. A virtuális valóság rendszere Newellt a görögök és a németek között húzódó gazdaságpolitikai ellentétre emlékeztette.

A forradalmár

A Valve-os kitérő tekinthető főpróbának Varufakisz politikai karrierjében (annál is inkább, mivel annak fő motívumává a közte és Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter közötti vita vált), ám azt a Jeórjiosz Papandreu vezette kormány tanácsadójaként kezdte 2004-ben. A társadalmi problémák iránti érdeklődést azonban szinte az anyatejjel szívta magába. Apja az 1946-49 közötti polgárháborúban még a kommunisták oldalán harcolt, ami miatt a Makroniszosz szigetén működtetett munkatáborba száműzték. Szabadulása után ismerkedett meg későbbi feleségével, aki a feminista vonalat hozta a családba. A diktatúrát követően az időközben a baloldali Paszokhoz közeledő Jórjiosz Varufakisz a legnagyobb görög acélgyártó, az egy éve felszámolt Halivurgiki vezetője lett.

A későbbi pénzügyminiszter pedig neves elitiskolákban nevelkedett, mielőtt Nagy-Britanniában kezdte volna egyetemi tanulmányait. Hazájában a Paszok egyik első ifjúsági szervezetének alapítója lett, a szigetországban pedig az észak-ír függetlenségért, de még a feketék jogaiért is kiállt. Magát libertariánus marxistának tartja, az irányzat a források igazságos elosztásáért, egyben az állam szerepének minimálisra csökkentéséért küzd.

A hiperaktív

Ha valaki szeretné pontosabban megismerni Varufakisz közgazdaságtannal, politikával, játékelmélettel, vagy bármi mással kapcsolatos gondolatait, nem kell sokat kutakodnia. Tíz angol és öt görög nyelvű könyv, mellesleg számtalan tanulmány szerzője, ausztráliai tartózkodása óta ismert tévékommentátor, blogján pedig nem csak számtalan helyen publikált írásai találhatók meg, de az elmúlt hónapok eseményeivel kapcsolatos gondolatai is. A yanisvaroufakis.eu bőbeszédű, de egészen szellemes írásain túl Varufakisz aktív felhasználója  a Twitternek is – a közösségi oldal amúgy is a görög válság vagdalkozásainak fő terepévé vált.

Az őrült

Varufakisz a blogján cáfolta azokat az április végén felröppent híreket is, hogy az euróövezeti pénzügyminiszterek ülésén kollégái „amatőrnek”, „időrablónak” és „hazárdjátékosnak” nevezték. Azt a korábban felröppent hírt is cáfolták, amely szerint a politikus vitája csaknem a tettlegességig fajult Jeroen Dijsselbloemmal, a pénzügyminiszteri csoport holland elnökével. Tagadhatatlan azonban, hogy Varufakiszt nem csak makacs, de igen kellemetlen tárgyalópartnernek tartják, sokak szerint miatta hiúsult meg mostanáig a megegyezés Athén és a hitelezők között. (Erre ő rendszerint úgy reagál, Európa nem hajlandó beismerni a hibáit. Amivel azt akarja mondani: az uniós vezetők nem hajlandóak elfogadni, hogy a fenntarthatatlan adósságszintet csak az adósság elengedésével lehet kezelni.)

Tárgyalóstílusát a „madman theory”, vagyis az őrült ember elmélettel szokás jellemezni. Bár ez a gondolat már Macchiavellinél is megjelenik, a cél elérése érdekében őrülten és kiszámíthatatlanul viselkedő politikus mintapéldájaként Richard Nixon amerikai elnököt és külügyminiszterét, Henry Kissingert emlegetik. A két vezető külpolitikájának, elsősorban a vietnami háború lezárásával kapcsolatos egyeztetéseinek fő jellemzője volt a végletesség, ahogy a „brinkmanship” (katasztrófapolitizálás) is mindkét tárgyalás közös jellemzőjévé vált.

Az jelenleg is kérdéses, ez a taktika végül milyen eredményt hoz. Az egy hete politikai atombombaként bedobott népszavazás azonban Varufakisz politikai karrierjének is véget vethet. A pénzügyminiszter legalábbis a napokban arról beszélt: ha a görögök többsége a vasárnapi voksoláson igent mond a válság hitelezők által javasolt megoldására, ő benyújtja a lemondását. Bírálói szerint sok vesztenivalója nincs – ahogy korábban sem volt –, kérdés persze, tudományos karrierjét mennyire kezdte ki az elmúlt fél év.