Rejtett érték, vagy érzelmi porfogó

Kolozsvári Gyula éveken át dolgozott festménybecsüsként, amikor kipattant a fejéből az ötlet, hogy a népszerű közösségi médiát felhasználva, nagy lehetőség lenne olyan értékekre lelni, amiről a tulajdonosok nem is tudnak. A kezdeményezés egy valódi igényre talált rá, alig egy év után már több mint 9 ezren követik a Kincs a falon projektet.

A festményről, vagy műtárgyról fotót kell feltölteni, ha van története azt is le kell írni, a szakemberek pedig tudásuk és széles szakirodalmi ismereteik alapján megbecsülik az értékét. Mivel eddig a laikus tulajdonosok általában attól kérdezték meg a tárgyak értékét, aki meg akarta venni, nagyon gyakran szándékosan alábecsülték, majd a „nem ér ez semmit, de mert tetszik nekem, adok érte pár ezer forintot” mondat után a festmény egy aukción bukkant fel sokszoros kikiáltási áron.

„Nem tudok róla, hogy bárhol a világban létezne hasonló. Az ötlet onnan jött, hogy az elmúlt években többször összefutottam olyan tárgyakkal, amelyek vagy ismeretlenek voltak, vagy nem volt rajtuk jelzés, ám kiderült, hogy komoly értéket képviselnek – mondta Kolozsvári Gyula, a „Kincs a falon” alapítója – A szolgáltatás ingyenes, egyre többen tudnak róla, amivel növekszik az esélye, hogy valóban értékes és ismeretlen vagy elveszettnek hitt alkotásokat sikerül megtalálni.”

Mivel pedig az alapítók képzett szakemberek, tudják, mit akarnak, így nemcsak véletlenül szeretnének kincsekre lelni. A honlapjukon azt is közzétették, mi az, amire nagyon fáj a foguk. Olyan fontos képeket keresnek, mint Derkovits Gyula: Zenekar (Hangverseny), Farkasházy Miklós: Pihenés a hajón vagy Márffy Ödön: Csendélet edényekkel című képe. Ezeket eddig még nem küldték el hozzájuk, de több mint ezerötszáz megkeresést, azaz több ezer képet és tárgyat regisztráltak már. A legtöbb érdeklődő ugyanis nemcsak egy képpel jelentkezik, hanem összegyűjt mindent, ami szerinte érdekes lehet. A két véglet, akinek fogalma sincs, micsoda értéke van egy tárgynak és a másik, aki a családi legendárium alapján biztos benne, a nappaliban lógó festményből fedezi majd a család új autóját, pedig nem.

„Olyan már volt, hogy a mi biztatásunkra értékesített valaki egy XVII. századi olasz festményt, amelynek húszmillió forint körüli árából már valóban lakást lehetett venni – mondta Kolozsvári Gyula. – Persze az érték mindenkinek mást jelent, van, aki annak is örül, ha kiderül 80-100 ezer forintot is megér a tulajdonában lévő kép. De már egy Munkácsy rajz is előkerült a Kincs a falon projektnek köszönhetően. Sajnos éveket töltött egy dohos pincében, ezért menthetetlennek bizonyult. Persze vannak rémületes mellényúlások is, tucatnyi olyan festményről kaptunk fotókat, amelyeknek az eredetije köztudottan a Nemzeti Múzeumban lóg évtizedek óta a falon, a tulajdonosa mégis erősködik, hogy az nem egy poszter, hanem egy vagyont érő műkincs.”

A szűk csapat hat-nyolc állandó tagú, de ha értékesnek tűnő képet találnak, több és jobb minőségű képet kérnek róla, vagy a tulajdonos beleegyezésével a helyszínen vizsgálják meg. Ezt követően továbblépnek és a korszak vagy az alkotó szakértőjét is megkeresik, hogy vegyen részt a munkában.

A Kincs a falon elsődleges célja az értékek megtalálása, és ha az eddigi érdeklődés nem lankad, és továbbra is ekkora mennyiségű fotó érkezik hozzájuk, egy kiállítást is szeretnének szervezni a legjobb, vagy legérdekesebb alkotásokból. Közben pedig a szenzáció is úton van: nemrég egy nagynevű, magyar impresszionista festő képét fedezték fel a beküldött képek között. Ha valóban beigazolódik az eddigi szakvélemény, egy igazi ritkaságnak számító kép felfedezése fűződik majd a Kincs a falon csapatához. Hatalmas sikerélmény azért már így is akad.

„Nálunk bukkantak fel Mednyászky László útinaplója és vázlatai is – mondta Kolozsvári Gyula. - A bőrmappában feljegyzések, skiccek és egy kisméretű, falemezre készített olajfestmény is volt. A naplóban a rajzok mellett olyan információk is előkerültek, amik a művészettörténet számára nagyon értékesek lehetnek, de a mappában talált kékes tónusú olajfestmény, a Vonuló szekerek a gyűjtemény legérdekesebb és legértékesebb darabja. Évről évre kiderül a nagyobb aukciókon, hogy még mindig nagy számban lehetnek olyan festmények, amelyeket elveszettnek hittek, még nem fordultak meg a műkincspiacon, és a művészettörténet számára is fontosak, a legfontosabb célunk, hogy ilyet találjunk minél többet.”

70 milliós filmélmény

2008 karácsonyán épp a  Stuart Little, a kisegér című filmet nézte Barki Gergely művészettörténész, amikor egy festményre lett figyelmes a főszereplő lakásának képkockáin. Kiderült, az nem más, mint Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című festménye, amit addig elveszettnek hittek. A film készítői azt gondolták, hogy a díszlethez használt kép reprodukció, de kiderült: eredeti. Berény képe végül tavaly decemberben 70 millió forintért kelt el.