Milyen volt Pest-Buda a forradalom idején?

A szabadságharc kitörése előtti években Fényes Elek Magyarország leírása (1847) című művében, Palugyay Imre pedig egyházi nyilvántartások felhasználásával készült, községenként összeállított népesség nyilvántartásában tett kísérletet a lakosság összeírására és a társadalom aktuális helyzetének rögzítésére. 1850-ben teljes körű népszámlálásra is sor került.

Ezekből a forrásokból – megközelítő pontossággal – Pest-Buda és Óbuda népesedési viszonyaira, nemzetiségi összetételére, népmozgalmi változásaira (a születések, a halálozások és a házasságkötések számára) is következtetni lehet. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ezek segítségével gyűjtött össze néhány adatot az 1848-as Budapestről.

A lakosságszám tekintetében a XVIII. század végéig Buda, a századfordulótól kezdve azonban Pest vezetett. A Fővárosi Statisztikai Évkönyv 1894-es adatai alapján 1845-ben Budán 42 124, Pesten 79 777 ember élt (összesen 121 901 fő). Az 1850-es népszámlálás adatai szerint Budán már 58 533, Pesten 127 533 fő (összesen 186 468 ember) lakott.

A magyarok aránya: 50 százalék

Pest-Buda nemzetiségi összetételére vonatkozóan az első hivatalos adatok az 1850-es népszámlálásból valók. Bár számolni kell azzal, hogy az osztrák abszolutizmus a német nemzetiség jelenlétét a valóságosnál jóval jelentősebbnek mutatta, Pest-Buda magyar lakossága az 1800-as évek közepén ennek ellenére sem haladta meg az 50%-ot. Budán és Óbudán 7555, Pesten 31 965 magyar élt (összesen 39520 fő), a németség lélekszáma Budán és Óbudán 27 939, Pesten 33 884 volt (a három városban összesen 61 823-an laktak).

Az 1850-es népszámlálás adatai szerint a harmadik legnépesebb népcsoport a zsidóké (Budán és Óbudán 4976-an, Pesten 12 642-en laktak). Közülük azonban ekkor már sokan asszimilálódtak, és magyar nemzetiségűnek, illetve magyar anyanyelvűnek vallották magukat. A szlovák nemzetiség lélekszáma Budán 1307, Pesten 4187 fő volt (összesen 5494 fő). A népszámlálás során minden más, kisebb lélekszámú nemzetiséget vélhetően az „egyéb” kategóriába soroltak, ahol a legmagasabb arányt – az egyéb népesség 1-2%-át – a szerb nemzetiség teszi ki.

Terézváros volt a legmagyarabb

A „legmagyarabb” városrész 1850-ben a Terézváros volt (a kerület lakóinak 50,6 %-a, azaz 17 071 fő magyar volt), a németség aránya pedig Józsefvárosban (58,9%) és Ferencvárosban (60,2%) volt a legmagasabb. A budai kerületek közül a legtöbb magyar a Várban élt (53,6%), a németek pedig Újlak (91,5%) és Országút (90,4%) városrészekben voltak jelentős többségben. Erősen vegyes nemzetiségi megoszlást mutat a Tabán, ahol a szerb népesség lélekszáma ezer fő feletti volt.

Az egyházi nyilvántartásokon alapuló Palugyay-féle összeírás szerint Pesten 1848-ban 7694 kézműves és 2000 kereskedő élt. Egy 1854-es adatforrás szerint Pesten 11 266 iparos és 876 gyári munkás lakott, tehát körülbelül 12 000 fő (a város népességének mintegy 10%-a) számított az „iparosfélék” közé. A szolgálók száma Pest városában 1848-ban 8447 fő volt, és a női lakosság mintegy 16,7%-a dolgozott szolgálóként. 1849-ben Pesten 581, Budán 21 ügyvéd, Pesten 205, Budán pedig 45 orvos dolgozott.