A hatodik kihalási hullám tizedeli a Föld élővilágát

Korábbi tanulmányok arra mutattak rá, hogy a fajok kihalása sokkal gyorsabban megy végbe, mint bármikor az elmúlt évmilliók­ során, a biológiai­ sokszínűség rohamléptekben csökken. A tanulmány szerzői szerint ennek a negatív biológiai átalakulásnak nyilvánvalóan nagyon súlyos ökológiai, gazdasági és társadalmi következményei lesznek. „Az emberiség végül súlyos árat fizet azért, amiért megtizedeli az egyetlen élővilágot, amit a világegyetemben ismerünk” – szól az intés.

Nem lehetnek illúzióink a következő évtizedeket illetően: minden jel arra utal, hogy még erőteljesebben pusztítani fogjuk a biológiai sokszínűséget. A tudósok az állatfajok kihalására általános magyarázatokat adnak: az ember pusztítja az élőhelyüket, túlvadássza őket, jelentősen változik a földi klíma.

„Az emberi civilizáció működése nagyban függ az élő­világ szolgáltatásaitól, amiben a növények beporzása, az élhető klíma biztosítása, az élelmiszer-ellátás fenntartása, a tiszta levegő és tiszta víz egyaránt benne van” – idézte a The Guardian a tanulmány egyik szerzőjét, a Stanford Egyetemen dolgozó Paul Ehrlichet, aki 1968-as, igen vitatott művével (A népesedési bomba) szerzett hírnevet. Ugyanő mint a már említett tanulmány egyik szerzője úgy véli: sokkal előrehaladottabb a jelenlegi, szám szerint hatodik kihalási hullám, mint ahogy azt eddig gondoltuk.

Számos tengeriemlős-fajnak írmagja sem maradt

Több mint kétmillió éve egy eddig nem ismert kipusztulási hullámmal kihalt a világtengerekben élő nagy méretű állatok nagy része: elsősorban emlősök pusztultak ki, faji sokszínűségük 55 százalékkal csökkent. A Zürichi Egyetem közlése szerint a bálnák, cápák, tengeri madarak és tengeri teknősök egyharmada eltűnt: a korábban létező tengeriteknős-fajok 43 százaléka veszett oda, a tengeri madarak 35 százaléka, a cápák 9 százaléka. A Zürichi Egyetem kutatói az 5,3–2,6 millió évvel ezelőtti pliocén földtörténeti korban és a 2,6 millió–9700 évvel ezelőtti pleisztocén korban élt nagy tengeri állatok fosszíliáit­ kutatták. Így fedezték fel, hogy a tengeri állatok egyharmada eltűnt 2-3 millió éve. Az ezt követő időszakban létrejött sok új faj, például a jegesmedve, a viharmadarak Oceanodroma neme és a pingvinfélék Megadyptes neme. A faji sokszínűségnek a tömeges kihalás előtti mértékét azonban így sem sikerült elérni.