Észak-koreai válság: közeledik a fegyveres megoldás?

A Royal United Services Institute (RUSI) nevű, 1831-ben alapított független londoni védelmi és biztonsági elemzőközpont pénteken bemutatott tanulmánya szerint van még ugyan valamelyes remény arra, hogy Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető gyújtó hatású retorikáját érdemi tárgyalások kövessék, de „az idő nem feltétlenül a diplomáciának dolgozik”, és az észak-koreai fegyverfejlesztési program gyorsabban halad, mint ahogy azt a legtöbb szakértő még akár egy éve is várta.

A RUSI tanulmánya szerint ha a háború már a következő hónapokban kitörne – még azelőtt, hogy Észak-Korea az Egyesült Államok belső területeit is elérő rakétakapacitásra tenne szert -, térségbeli következményei akkor is sokkal pusztítóbbak lennének, mint bármely egyéb konfliktusé, amellyel az Egyesült Államok az 1953-ban véget ért koreai háború óta szembesült.

Az intézet szakértői szerint az újabb fegyveres konfliktusnak már az első néhány héten több százezer halálos áldozata és sérültje lehetne Észak- és Dél-Koreában, beleértve több ezer amerikai katona és civil valószínűsíthető halálát. De ennél is sokkal súlyosabbá válhat a helyzet, ha a konfliktusba Kína is bekapcsolódik fegyveresen, vagy ha a háborúban nukleáris fegyvereket is bevetnek.

Mindezt a nemzetközi kereskedelem és a beruházások is megszenvednék, mivel a gazdasági aktivitás a világgazdaság egyik legaktívabb térségében omlana össze – áll a RUSI tanulmányában.

Tekintettel e katasztrofális következményekre, továbbra is nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne háborút indítani Észak-Korea ellen. Az előző amerikai elnökök a diplomácia és a szankciók most már lehetségesnek tűnő kudarca esetén a feltartóztatás és az elrettentés politikáját alkalmazták volna, abban a reményben, hogy az amerikai megtorlást kilátásba helyező hiteles fenyegetéssel mérsékelni lehet az észak-koreai nukleáris arzenál jelentette veszélyt.

Nagyon is elképzelhető azonban, hogy Trump – az Észak-Korea címére intézett legutóbbi fenyegető üzeneteiből megítélhetően – más utat választ. Ezt nem lehet biztosan tudni, de az észak-koreaiak által elért műszaki haladás és az amerikai elnök szeszélyes, lobbanékony személyisége „veszélyes elegyet alkot” – áll a RUSI tanulmányában.

Az elemzés szerint sok minden függne attól, hogy a háború milyen előzmények után tör ki. Észak-Korea például megtorláshoz folyamodhat, ha az amerikai fennhatóságú Guam szigete felé tesztrakétát indít, de azt az Egyesült Államok lelövi, vagy Phenjan inváziós előkészületként értelmezheti, ha határainál az Egyesült Államok jelentős katonai erőt vonultat fel.

A brit kormánynak mindenesetre több forgatókönyvre fel kell készülnie. Ha egyértelműen Észak-Korea kezdeményez fegyveres konfliktust, akkor London nehezen tagadhatná meg az erőteljes politikai támogatást legszorosabb szövetségesétől. Ha viszont Trump támad először, akkor a brit kormány nem tudna egykönnyen parlamenti többséget biztosítani ahhoz, hogy Nagy-Britannia hadfelszerelést szállítson a koreai térségbe az Egyesült Államok támogatására – áll az elemzésben.

A Royal United Services Institute szerint a szélesebb nemzetközi közösség fontos feladata lenne annak megakadályozása, hogy a háború amerikai-kínai konfliktussá eszkalálódjon. Emellett a háború utáni rendezés központi vezérlőelvévé kell tenni annak biztosítását, hogy se az Egyesült Államok, se Kína ne érezhesse úgy, hogy a másik jelentős stratégiai előnyökhöz jutott.

Ha az Egyesült Államok katonai csapást mér Észak-Koreára, és ezt szárazföldi invázió követi, Kínát érthető módon aggasztaná az a lehetőség, hogy az amerikai hadsereg és a vele szövetséges erők egészen a több mint 1400 kilométeres kínai-észak-koreai határig előrenyomulnak. Északkelet-Ázsia stabilitásának és békéjének helyreállításához éppen ezért a geopolitikai egyensúly szükségességének felismerésére lenne szükség egy esetleges fegyveres konfliktus után – áll a RUSI elemzésében.