Az 1,5 Celsius-fokos klímaváltozási küszöbérték védelmében

A Föld hőmérséklete több mint 1 Celsius-fokkal magasabb az iparosodás előtti szinthez képest, és a felmelegedés szörnyű tünetei már láthatók is. Ha csak az idei évet nézzük, azt látjuk, hogy hurrikánok sorozata pusztított a karibi térségben, több tízmilliónyi embernek kellett elhagynia az otthonát Kelet-Ázsiában a monszun miatt, és szinte minden kontinensen erdőtüzek tomboltak. Ebben a helyzetben nem lehet már sürgetőbb az a feladat, hogy bolygónkat visszarántsuk a szakadék széléről.

Mi, akik a klímaváltozás frontvonalában – szigetcsoportokon, kis szigeteken, tengerparti alföldeken és gyorsan sivatagosodó területeken – élünk, nem tehetjük meg, hogy csak várunk, és majd meglátjuk, mit fog kiváltani, ha a Föld hőmérséklete további 1 Celsius-fokkal emelkedik. Már így is túl sokan vesztették életüket, illetve túl sokak megélhetése ment tönkre a klímaváltozás miatt. Emberek váltak otthontalanná, a főbb erőforrások köre egyre szűkösebb, miközben azok, akik a legjobban megszenvedik a klímaváltozás következményeit, egyben azok közé tartoznak, akik a legkevésbé tehetnek annak bekövetkeztéről.

Emiatt küzdött a Fülöp-szigetek a klímaváltozás által legsúlyosabban érintett 48 országból álló Climate Vulnerable Forum elnökségének betöltésekor azért, hogy a 2015-ös párizsi klímamegállapodás célként tűzze ki: a globális felmelegedés mértéke az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 Celsius-fokos legyen. Számunkra az 1,5 Celsius-fok nem csupán egy olyan szimbolikus számot jelent, amelyet tartalmaznia kell a nemzetközi megállapodásoknak, hanem egy létfontosságú küszöbérték. Ha a globális hőmérséklet-emelkedés meghaladja ezt a szintet, akkor azok a helyek, amelyeket otthonnak nevezünk, lakhatatlanná válnak, vagy akár teljesen el is tűnhetnek.

Jelentős ellenállásba ütköztünk 2009-ben, amikor először szálltunk síkra az 1,5 Celsius-fokos küszöbérték bevezetése mellett. A klímaváltozás tagadói – akik nem hisznek az emberiség által előidézett globális felmelegedésre vonatkozó tudományos tényeknek – továbbra is hiábavalónak és szükségtelennek tartanak bármilyen olyan törekvést, amely a Föld hőmérsékletének emelkedését fékezné. De még a klímavédelem jó szándékú támogatói és politikusai is gyakran ellenzik az 1,5 Celsius-fokra vonatkozó célt. Azzal érvelnek, hogy a tudományos adatok szerint az emberiség már akkora mértékben bocsátott ki üvegházhatású gázokat, hogy ennek a célnak az elérése lényegében lehetetlen.

Ebben a kérdésben azonban a tudományos tények nem annyira egyértelműek, mint ahogy az tűnhet. A Nature magazinban nemrégiben megjelent tanulmány szerint a világ meglévő „karbonbüdzséje” – az a szén-dioxid-mennyiség, amelyet még ki tudunk bocsátani az 1,5 Celsius-fokos küszöbérték elérése előtt – valamivel nagyobb, mint azt korábban gondolták.

Ez a tanulmány azonban nem ad okot a megelégedésre, ahogy azt néhány elemző (és nem kutató) gondolja. Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi klímamodellek túlzottan pesszimisták voltak, vagy hogy egy kevésbé szigorú megközelítést alkalmazhatunk a globális felmelegedés megfékezésére. Ehelyett ennek a tanulmánynak arra kellene ösztönöznie – és valójában felszólítania – minket, hogy megfontoltabb és erősebb lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy az üvegházhatású gázok emissziójának mértéke néhány éven belül már csökkenjen, és az évszázad közepére nettó értékben elérjük a zéró emissziós szintet.

Milyen konkrét formában valósuljanak meg ezek az intézkedések? A globális emisszió mértékét évente négy-hat százalékkal kellene csökkenteni a zéró kibocsátási szint eléréséig. Mindeközben az erdőket és a mezőgazdasági területeket helyre kell állítani, hogy azok még nagyobb mértékben szívhassanak fel és köthessenek meg szén-dioxidot. Az energia- és közlekedési rendszerek négy évtizeden belül történő teljes dekarbonizálásához hatalmas erőfeszítésekre lesz szükség, azonban nem lehetetlen ennek elérése.

A környezetet érő hatásokon túlmenően az ilyen erőfeszítések jelentős gazdasági előnyt eredményeznének, erősítenék a fejlett országokban a középosztály helyzetét, illetve a fejlődő világban több százmillió ember emelkedhetne ki a szegénységből a munkahelyteremtés lehetőségeinek erősödése révén. Az energiaszektor átalakulása jelentős hatékonysági megtakarításokat idéz majd elő, miközben az infrastruktúra, az ellátási láncok és a városi szolgáltatások ellenálló képessége javulna a fejlődő országokban, különösen a sérülékeny régiókban.

Az ENSZ fejlesztési programjának (UNDP) tavalyi jelentése szerint az 1,5 Celsius-fokra vonatkozó cél elérése és az alacsony karbonfelhasználású gazdaság megteremtése 12 ezermilliárd dollárral növelné a globális GDP-t, szemben azzal a szcenárióval, amelyben a világ a jelenlegi politika és emissziócsökkentési célok alkalmazása mellett maradna.

Az 1,5 Celsius-fokos cél elérését megvalósíthatónak tartó tanulmányt nagy tekintélynek örvendő klímakutatók írták, és az egyik legnevesebb szaklapban jelent meg, azután, hogy a tudományos közösség alaposan megvizsgálta. Ez azonban csak egy tanulmány, jóval több ismeretre van szükségünk a globális felmelegedés megfékezésére vonatkozó lehetőségeinkkel kapcsolatban. Vezető tudósok vitát folytatnak a tanulmány megállapításairól, és ezek a reakciók is megjelennek majd elismert szaklapokban. A tudományos munka így zajlik, ezért bízhatunk a klímakutatásban és annak sürgető figyelmeztetéseiben.

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jövőre teszi közzé saját metaelemzését az 1,5 Celsius-fokra vonatkozó céllal kapcsolatos tudományos megállapításokról, amely az IPCC ígérete szerint a kutatások legátfogóbb összefoglalása lesz. Mi azonban a szükséges lépéseinkkel nem várhatjuk meg ezt az elemzést.

A Climate Vulnerable Forum tagjai a maguk részéről már kötelezettséget vállaltak. Az ENSZ tavalyi marrákesi klímaváltozási konferenciáján arra tettünk ígéretet, hogy minél hamarabb megvalósítjuk az energiaszektor száz százalékban megújuló energiaforrásokra váltó átalakítását. Emissziónk szintje már most a világ legalacsonyabb kibocsátási értékei közé tartozik, azonban klímacéljaink a legambiciózusabbak a világon.

Végeredményben attól függ, hogy a világnak sikerül-e megfékeznie a klímaváltozást, hogy a jelenlegi és egykori legnagyobb, üvegházhatású gázokat kibocsátó államok készek-e erkölcsi és etikai felelősségüknek eleget tenni, és így megvalósítani a szükséges intézkedéseket. A globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fok alatt tartása feltehetően nem számít geofizikai lehetetlenségnek. A cél eléréséhez azonban biztosítanunk kell azt is, hogy nem kezeljük politikai és gazdasági lehetetlenségként sem.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org