Egyre később házasodnak a magyarok

Folyamatosan és jelentősen, csaknem másfélszeresére emelkedett a házasságkötések száma a 2010 és 2016 közötti időszakban. A házasságkötések számának 1970-es évek közepétől zajló tartós és jelentős csökkenése 2010-ben érte el mélypontját – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) „A házasságkötési magatartás változásának demográfiai jellemzői” című kiadványából.

A jelentésből kiderült: a csökkenést kisebb megszakítások, rövid ideig tartó és kismértékű emelkedés, de jellemzően inkább stagnálás tarkította a rendszerváltás idején és az ezredforduló körüli években.

2017 első kilenc hónapjában megkötött 42 808 házasság 831-gyel (1,9 százalékkal) volt kevesebb az előző év azonos időszakában regisztráltnál.

Az 1970-es évek közepén mért és lokális maximumot jelentő, több mint 100 ezer házasságkötés demográfiai magyarázatát részben a húsz évvel korábban, a Ratkó-korszak idején született nagy létszámú nemzedékek házasodási korba lépése jelentette. A házasságok hosszú ideje tartó jellemzője a fiatalon és nagyszámban kötött házasság, ami a menyasszonyok 20-as éveik körüli házasságkötéseiben mutatkozott meg. Ezt a trendet törte meg az 1990-es évek házassági mozgalma. A hagyományos házasságkötési magatartás fennmaradása esetén az 1990-es évek közepétől újabb jelentős emelkedésnek kellett volna bekövetkeznie az 1970-es években született nagy létszámú generációk 20-as éveikbe lépése miatt. Ez a fordulat azonban elmaradt, első jelét adva ezzel annak a radikális változásnak, ami a házasságkötési gyakorlatban azóta is tapasztalható. Jól jellemzi ezt a változást az a tény is, hogy a házasságkötések úgy csökkentek, hogy közben a házasságkötésre potenciálisan képes lakosok száma jelentősen nőtt. A KSH szerint a házasságkötések hosszú távú hanyatlásának legmeggyőzőbb demográfiai indoka a házasságra lépők átlagos életkorának tartós és jelentős emelkedése.

A házasulók iskolai végzettségét tekintve a KSH kiemelte: csökkent a felsőfokú végzettségű házasulók részaránya az összes házasságra lépő pár között, és az ennél alacsonyabb végzettségűeké pedig valamennyi végzettségi kategóriában nőtt.

Az első házasságkötés időzítését lényegesen befolyásolhatja a házasfelek képzettségi szintje. A fiatalok tovább tanulnak, előbb munkát vállalnak, egzisztenciát teremtenek és csak ezt követően szánják rá magukat a családalapításra.

Ezért iskolai végzettség szerint különbözik az először házasságra lépők átlagos életkora. A hosszú idő óta megfigyelhető emelkedő irányzat az utóbbi három évben megállt, és inkább stagnál a nők átlagos életkora első házasságkötésük idején. Iskolai végzettség szerint viszont nem ennyire egyértelmű a kép. A felsőfokú végzettségű nők átlagos életkora folyamatosan emelkedett 2010 és 2016 között és jelenleg 30,8 év, ami több mint egy évvel magasabb, mint a vizsgált időszak kezdetén. Hasonló a helyzet a középiskolát végzett nőknél, akiknél átlagosan 29,4 év volt az első házasságkötés átlagos életkora 2016-ban, 1,2 évvel magasabb, mint 2010-ben.

Az 1970–80-as években 20 és 21 év közé esett a női első házasságkötések átlagos életkora, a férfiaké pedig a 24 és 25 évek közé. A látványos emelkedés az 1990-es évek első felében indult meg és a legutóbbi évekig töretlenül folytatódott. Ennek eredményeként 1991 és 2016 között több mint 8 évvel emelkedett a nők és a férfiak első házasságkötésének átlagos életkora, miközben a nemek közötti különbség lényegében nem változott – közölte a KSH.

A jelentésből kiderült: 1991 volt az első év, amikor az özvegyülések száma önmagában meghaladta a házasságkötésekét, és ez több mint 20 éven keresztül folyamatosan így is maradt. Emellett a válások által megszűnt házasságok alakulása is kedvezőtlen képet mutatott. A válások növekvő száma az 1980-as évek második felében tetőzött, amikor évenként csaknem 30 ezer házasságot bontottak fel a bíróságok. A házasságok mérlege az 1990-es évek végén érte el negatív egyenlegének maximumát, amikor évente közel 40 ezerrel több házasság szűnt meg, mint amennyi létrejött.

2010-ig évenként 30–35 ezerrel több házasság szűnt meg, mint amennyi házasságkötés által létrejött. A 2010-es év negatív rekordot hozott a házasságok mérlegében. Ez volt az egyetlen év, amikor kétszer annyi házasság szűnt meg özvegyülés és válás miatt, mint amennyi újonnan létrejött; ami korábban soha nem fordult elő.

2010 után jelentősen javult a házasságok mérlege, az ezt követő hat év folyamán a negatív egyenleg kevesebb mint harmadára esett, és 2016-ban az elmúlt 36 év legkedvezőbb értékét mutatta. Emellett mérséklődött a válások száma is, és 2014-ben, hosszú idő óta először csökkent 20 ezer alá, 2016-ban az elmúlt 53 év legalacsonyabb esetszámát regisztráltuk. Bár a férfiak halandósága nagyobb mértékben javult, mint a nőké, így mérséklődtek a várható élettartamban észlelt különbségek, ennek ellenére jóval több házas nő özvegyül meg, mint amennyi házas férfi. Ennek eredményeként a 60 éves és idősebbek körében 2,5-szer magasabb az özvegy nők aránya, mint a hasonló családi állapotú férfiaké – közölte a KSH.