A szurkolással nem lesz gond a vb-n
Az elmúlt évek történései után az idei divízió I/A csoportos jégkorong-világbajnokság ismét ráerősít arra a nézetre, hogy a világelit után következő versenysorozat mindennél nehezebb erőpróba: senki sem mehet biztosra senki ellen. Ezt támasztja alá az is, hogy a torna favoritja, az elitből tavaly visszahulló, de két hónapja az olimpiai játékok csoportkörében az Egyesült Államokat és Szlovákiát is legyőző Szlovénia 3-1-es vereséget szenvedett a csoportba épp most felkerült Nagy-Britanniától.
Bár sokáig szoros volt a magyarok első találkozója is, egy négyperces rövidzárlatot kihasználva végül 3-0-ra Kazahsztán nyert. Két évvel ezelőtt – amikor a mieink épp a szentpétervári A csoportra készültek – egy fordulóval a vége előtt a hat indulóból öt még eséllyel pályázott a világelitbe jutásra.
A hoki „őstörténete” óta, a modern jégkorong világában Magyarországnak tíz éve sikerült kivívnia ismét a világelitbe jutást.
Az azóta is szapporói csodaként emlegetett feljutás azért volt valóban hatalmas fegyvertény, mert a kétezres évek elejéig a magyar hoki még – kis túlzással – inkább tömegsport jellegű volt. Igaz ez akkor is, ha a szakmai színvonal emelkedése – köszönhetően elsősorban Kercsó Árpád és a Fehérvárt 2007-ben már az osztrák jégkorongligába, az EBEL-be nevező Ocskay Gábor munkájának – már egyértelmű volt.
Szapporo, és főleg az azt követő 2009-es svájci világbajnokság, jókora lendületet adott a sportnak. A valóban mindent beleadó játékosok a hazai közönség kedvencei lettek,
egyes vélemények szerint a hatalmas, lelkes és hihetetlenül sportszerű magyar szurkolótábor az egyik fő érv amellett, hogy a nemzetközi szövetség, az IIHF komolyan vizsgálja a jelenlegi 16 csapatos elit 20 tagúra bővítését.
A gyarapodó jégpályákon gyerekek kezdtek el korizni és hokizni, olyan példaképek nevét viselve bő mezeiken, mint Ancsin János, Szuper Levente vagy épp a tragikusan fiatalon elhunyt ifj. Ocskay Gábor.
A népszerűség gazdasági oldalon is előrelépést hozott: a sportág bekerült a támogatásra érdemes látványsportok közé, s bár a Fehérvár EBEL-története talán a legjobban mutatja, hogy pénzügyileg messze van még az európai középmezőny is, a magyar hokinak már értéke van. Erről árulkodik az a harc is, amely a ma már szintén négy ország (Magyarország, Románia, Szlovákia, Ausztria) csapatainak játéklehetőséget adó magyar bajnokság névadása körül kialakult: a korábbi főtámogató Molt az elmúlt szezontól az osztrák bajnokság névadója, az Erste váltotta, és bizony az olajcégnél presztízsveszteségként élték meg a változást.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.