Egyre fenntarthatóbbak vagyunk, de van még hova fejlődni

Az elmúlt években számtalanszor hangzott el mind a magyar, mind a nemzetközi közéletben, hogy fenntartható jövőt kell építenie a világ nemzeteinek, máskülönben beláthatatlan következményekkel számolhatnak jövőjüket illetően. Ennek kapcsán az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlése 2015-ben létrehozott egy programot, amely a Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goal – SDG) nevet viseli, és konkrét elvárásokat támaszt az ENSZ-tagországok felé.

Az SDG bár először kissé rémisztően hangozhat egy laikus számára, mégsem egy földöntúli fogalmat takar: csupán a jövőre vonatkozó fenntartható fejlődés alapelveit és céljait foglalja össze. A program összesen 17 célt tartalmaz, amelyet a tagországoknak 2030-ra kellene elérniük. Ezek között szerepel többek között

Ezek a témák az utóbbi években roppant népszerűvé váltak, így érdemes megvizsgálni, hogy Magyarország milyen eredményeket tud felmutatni ezeken a területeken az Európai Unió (EU) többi tagállamához, illetve néhány régiós versenytárshoz (Lengyelország, Románia, Szlovákia) képest.

Szegénység: már nincs messze az EU-átlag

Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb adatai alapján a szegénység felszámolása kapcsán kijelenthető, hogy hazánk kiváló úton halad e területen, de van még hova fejlődni. Amíg ugyanis

2014-ben Magyarországon a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének kitettek a társadalom 31,8 százalékát tették ki, addig ez az arány 2015-ben 28,2 százalékra, míg 2016-ra 26,3 százalékra süllyedt.

Azaz folyamatos javuló tendenciát mutatott. Sokaknak persze ez az arány még mindig magasnak tűnhet, ugyanakkor érdemes mellé helyezni az EU-s átlagot, amely

Az irány tehát jó, de Szlovákiához és a lengyelekhez képest igencsak elmaradott. A nélkülözés felszámolása ugyanis a két országban gördülékenyebben halad, így északi szomszédunk a vizsgált években rendre 18 százalék körüli eredményt hozott, míg a lengyelek javuló tendenciát mutatva 2016-ra 22 százalék körülire csökkentették a szegénységben érintett lakosság arányát.

Szinte elenyésző az iskolaelhagyók aránya

Az ENSZ fontosnak tartotta a minőségi oktatásra vonatkozó mutató megalkotását is programjában, ami alapján 2030-ig el kellene érnie az összes tagországnak, hogy az iskolaelhagyók száma nullára csökkenjen. Ezt viszont csak a minőségi és naprakész oktatás megalkotásával lehetne elérni. Vagyis alig 12 éven belül meg kellene teremteni az egész életen át folytatott tanulmányokra való lehetőséget a társadalom minden tagjának.

Az Eurostat megvizsgálta azt, hogy az egyes tagországok 18-24 éves népességének körében mekkora arányt képviselnek azok, akik feladják tanulmányaikat. A felmérésből kiderült, hogy a magyar fiataloknak csupán az elenyésző része nem tervez huzamosabb ideig részt venni az oktatásban.

Az elmúlt három évben ugyanis átlagosan mindössze 12,1 százalékuk döntött tanulmányuk feladása mellett.

Ezzel az eredménnyel ugyanakkor még nem lehet felhőtlen az örömünk, mivel az EU átlagos 10,7 százalékos szintjét már valamennyire sikerült megközelítenünk, de a lengyel iskolaelhagyók átlagos 5,1 százalékos szintjétől még fényévekre állunk.

Jó hír ugyanakkor, hogy a román fiatalok szintjét messze felülmúljuk, miután keleti szomszédunk ezen a területen ugyan javuló tendenciát mutat, mégis csupán 18,5 százalékos eredményt tud felmutatni.

Tátongó bérszakadék a nemek között

Még az EU-ban is gyakran felmerül, hogy a férfiak és nők között mekkora különbség tapasztalható bérezésben – vagyis mekkora a nemek közötti egyenlőtlenség. Az Eurostat adatai szerint

Magyarországon 2014-ben 15,1 százalék volt a férfiak és a nők közti bérszakadék mértéke,

Ez az arány folyamatosan javult, így a következő két évben ugyan még mindig magas volt a különbség, de csak 14 százalékos különbséget tapasztalhattak a nők.

Ezzel az eredménnyel sikerült magunk mögé utasítanunk az EU-tagországok átlagszintjét, amely 2014-ben 16,6 százalék volt, 2015-ben 16,5 százalékot, 2016-ben pedig 16,2 százalékot tett ki. Viszont nagyon messze vagyunk a román nők és férfiak nemek közötti egyenlőségétől: Romániában átlagosan ugyanis csak 5,1 százalékos különbség volt a férfiak és nők bérezése között három év alatt. De a lengyel szint is messze van még tőlünk, ahol a bérszakadék 7,4 százalékot tett ki, ami ráadásul évről évre javul.

Szlovákiában viszont nagyobb különbségek vannak a férfi és a női bérek között: a 2014-es 19,7 százalékos bérkülönbség 2016-ra 19 százalékra csökkent, ami bőven az uniós átlag felett van.