A Mogyi-Caramoon több mint 1000 résztvevő bevonásával végezte el október folyamán Magyarország első nassoláskutatását. Mikor nassolunk? Mit nassolunk? Miért nassolunk? Az online kérdőíves megkérdezés során többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ, de arra is kíváncsiak voltak, hogy a válaszadók miként definiálnák a nassoláshoz való viszonyukat.
A „Milyen gyakran nyúlsz valami ropogtatnivaló után?” kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy
A motivációkat firtató kérdésre a legtöbben (35,4 százalék) az „egyszerűen kell” válaszra adták a voksukat, míg a válaszadók 32 százaléka az önjutalmazást jelölte meg a leggyakoribb kiváltó okként. A megkérdezettek közel ötöde nyugtató hatásuk miatt, 13,7 százalékuk pedig megszokásból fogyasztja kedvenc snackjét.
A nassolás helye és ideje a többség számára este jön el a tévé előtt (51,2 százalék), míg 35,2 százalékuk a délután energiahiányos óráiban nasizik. A válaszadók csupán 5 százaléka hódol délelőtt szenvedélyének, közel 10 százalékuk viszont egész nap elérkezettnek látja az időt egy kis csipegetésre.
Ropogtatni tehát szeretünk, de melyik a leginkább fogunkra való ínyencség? Jó hír, hogy úgy tűnik, ezen a téren is kezd tért hódítani az egészségtudatos megközelítés, hiszen
Ez utóbbi kategória részaránya a jövőben vélhetően nőni fog, hiszen az otthoni fogyasztásban a hagyományos mikrós pattogatott kukoricák mellett egymás után jelennek meg és válnak egyre népszerűbbé a különböző sós és édes ízesítésű prémium popcornok.
De vajon a rendszeres nassolás egyben azt is jelenti, hogy függők vagyunk?
A válaszok alapján a megkérdezettek 12,9 százaléka tartja magát egyértelműen függőnek.
Több mint 55 százalékuk úgy érzi, bár sokat nassol, de nem függő. 5 százalékuk szerint nem függők, de környezet ük annak tartja őket, 26,7 százalék viszont egyáltalán nem hisz az ilyen típusú függőség létezésében.
„A legfontosabb azt leszögezni, hogy a snack (legyen sós vagy édes, krémes vagy ropogós) utáni sóvárgás nem az egyén gyengeségének csalhatatlan jele. Az ember persze érezheti úgy, hogy aktuálisan a rabja valamilyen rágcsálnivalónak, de a kóros ételfüggőségnek általában olyan markáns tünetei vannak, mint a fejfájás, álmatlanság, ingerültség, hangulatingadozás, depresszió” – mondta el a kutatás kapcsán Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus.
A szakember hozzátette: „Érdemes kitérni az egészséges szenvedély és a szenvedélybetegség közötti különbségre is. Az evéssel kapcsolatos szenvedélybetegségről többek között a kontrollvesztett falásrohamok kapcsán szoktunk beszélni, amikor valaki akkor is eszik, ha nem éhes, azaz a teste nem igényel több táplálékot. Mint az élet egyéb területein, a táplálkozásban (így a nassolásban) is a mérték, az önkontroll, és a tudatosság lehet a kulcs. Ha megtaláljuk az arany középutat, akkor úgy hódolhatunk a nassolási szenvedélyünknek, hogy az egészségügyi kockázatokat minimálisra csökkenthetjük.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.