Frusztráltak, elégedetlenek, túlterheltek, de a stresszkezelésben nem jeleskednek a hazai munkavállalók, ami egyenes út lehet az úgynevezett munkahelyi kiégés felé – derül ki a Workania online kutatásából. Az úgynevezett burn-out szindróma több ember érint, mint azt gondolnánk, nem véletlen, hogy
május végén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségnek nyilvánította.
Szerencsére a munkáltatók sokat tehetnek a dolgozói jólét, vagyis inkább jól-lét érdekében; akár egy csapatépítő is csodákra képes.
A kitöltők 44 százaléka elégedetlen a munkahelyével, 19 százalék nem tudja eldönteni elégedett-e vagy sem, és mindössze 37 százalék nyilatkozott pozitívan a napi robotról. Az elégedetlenségnek több oka lehet.
A válaszadók 53 százaléka úgy nyilatkozott, hogy rendszeresen túlórázik (a legtöbben átlagosan heti 1-3 órát), de tizedük több, mint heti 10 órát; ők minden munkanapra plusz két órát húznak rá.
Nem csoda tehát az sem, hogy a válaszadók 62 százalék a nagyon, 24 százalék a pedig közepes mértékben érzi túlterheltnek magát és mindössze 14 százalék mondta azt, hogy csak kicsit, vagy egyáltalán nem.
A munkavállalók nagyon stresszesek; mindössze 7 százalék mondhatja magát olyan szerencsésnek, hogy nem okoz számára stresszt a munka. 36 százalék nagyon, míg 57 százalék közepes, vagy annál kissé erősebb mértékben érzi magát stresszesnek. A válaszokból az is kiderült, hogy a főnök a legnagyobb feszültségfaktor, majd a kollégák és végül a munka mennyisége következik a sorban.
A jelentős stresszmennyiség is lehet az egyik oka annak, hogy a megkérdezettek 32 százalék a egyáltalán nem, vagy csak minimálisan élvezi a munkáját,
33 százalék közömbös, 25 százalék inkább élvezi, mint nem, és mindössze 10 százalék mondhatja el magáról, hogy imádja, amit csinál. Ami a stresszkezelést illeti, itt sem jeleskednek a munkavállalók. 32 százalék érzi úgy, hogy egyáltalán nem tudja hatékonyan kezelni a stresszt, 34 százalék úgy értékeli, hogy van hova fejlődnie, de ugyanennyien nyilatkoztak úgy, hogy jól kezelik.
A WHO hivatalos definíciója szerint
a kiégés egy olyan betegség, melyet a nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stressz okoz. A kiégés három fő tünete a folyamatos fáradtságérzés, a munkahellyel kapcsolatos negativitás és cinizmus felerősödése és a csökkent munkahatékonyság.
Jó hír, hogy a válaszadók 78 százalék a hallott már a kiégésről. Kevésbé örömteli azonban, hogy 64 százalék már tapasztalta is valamelyik tünetet magán. Aggodalomra ad okot az is, hogy a válaszadók 66 százalék a egyfolytában fáradtnak, 64 százalék a ingerlékenynek, és 63 százalék a folyamatosan feszültnek érzi magát. A kitöltők több, mint fele számolt be alvászavarról, 46 százalék pedig a munkához köthető szorongást is jól ismeri. Megdöbbentő adat, hogy mindössze 7 százalék állította azt, hogy egyik tünetet sem tapasztalta magán.
A válaszadók döntő többségének (79 százalék ) megfordult már a fejében, hogy jelenlegi karrierjét feladja, hogy valami teljesen újba kezdjen. De vajon mi az oka ennek és a fent leírtaknak?
A frusztráció fakadhat az elismerés hiányából is, ugyanis 44 százalék úgy érzi, hogy egyáltalán, vagy csak alig ismerik el felettesei a munkáját,
48 százalék szerint van ugyan némi elismerés, lenne van hova fejlődni e téren, és mindössze 7 százalék érzi úgy, hogy teljes mértékben megbecsülik.
Nem kérdés, hogy a kiégés megelőzésében a munkáltatónak kulcsszerepe van, ráadásul elemi érdeke is fűződik hozzá. A boldog és kiegyensúlyozott munkaerő hatékonyabban dolgozik. A boldogtalan és stresszes munkatársak ellenben előbb-utóbb eljátszanak a munkahelyváltás lehetőségével. A megelőzés azonban befektetést igényel a munkáltató részéről, és itt nem csak az anyagiakra gondolunk. Stresszkezelő-tréningekkel (pl. autogén tréning) is segíthetik a dolgozókat, de a közösen eltöltött minőségi idő is kiemelten fontos.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.