Nem csak üzletközpont a pláza

Az online kiskereskedelem Nyugat-Európában már több mint egy évtizede tör előre a hagyományos kiskereskedelem rovására. A megszerzett tapasztalatokkal az utóbbi néhány évben Európa keleti felében is jelentős sikereket ér el, és hónapról hónapra alakítja át a hagyományos piacot. Annyira erőteljes a hatása, hogy mostanra könnyebb olyan fogyasztót találni, aki rendszeresen rendel webes áruházból, mint olyat, aki még nem.

A hagyományos kereskedelem is felült az online vonatra, szinte mindegyik láncnak van olyan webes felülete, amely termékböngészésre és házhozszállításos megrendelésre is alkalmas.

Ennek a szemléletnek a terjedése révén a vevők legnagyobb része otthon az online felületek átpörgetésével kezdi a háztartási beszerzéseit, és vagy megrendeli a terméket, vagy célirányosan köt ki a hagyományos üzlet megfelelő polcánál. Az úgynevezett impulzusvásárlásra is alakultak már oldalak, speciális, személyre szabott ajánlatokkal bombázva a vásárlókat.

A kiskereskedelem ma már nem létezhet online értékesítési felület nélkül, ugyanakkor a hagyományos piaci technikák a reneszánszukat élik – főként a nagy alapterületű bevásárlóközpontokban, kiváltképp a plázákban.

A titok nyitja, hogy a plázák, mallok, bevásárlóközpontok mostanra közel sem csak a bolti eladásra koncentrálnak.

Sőt, a szolgáltatásokra (éttermi, szabadidős, szórakoztató) sokkal jobban odafigyelnek. Egyre menőbb és magasabb minőségű éttermi vagy szabadidős tevékenységet kínáló szolgáltatókat hoznak házon belülre, ezek pedig mágnesként vonzzák azt a közönséget, amelyet a pláza megcélzott. Mások pedig – látva a sok vásárlót – divatból keresik fel ezeket az üzleteket.

Egy évtizede, a pénzügyi válság előtt a kiskereskedelmi piac arról beszélt, hogy (nemcsak a fővárosban, máshol is) túl sok a nagy alapterületű pláza. Debrecenben például az egyik ilyen egység fenntartása okafogyottá vált – mostanáig.

Az átalakuló kiskereskedelmi szokások ellenére több városban, például Budapesten is, igény mutatkozik újabb bevásárlóközpontokra, de sokkal inkább a meglévők fejlesztésére, modernizálására. Ezért a következő egy-két évben több vidéki nagyvárosban is megújulhatnak a már meglévő egységek, a fővárosban pedig több projekt is élessé válik. Újbudán például már épül az Etele Plaza, Óbudán pedig tervezik egynek az építését, valamint a dél-budai Tétényben működő Campona fejlesztési tervei is napirenden vannak.

A miértre a válasz nagyon egyszerű: a plázák és bevásárlóközpontok sok esetben szolgáltató központokká váltak.

Olyan csomópontokká, ahol a vásárlás mellett sokféle szabadidős tevékenységre, szórakozásra is lehetőség van, és amelyek baráti találkozók helyszínei is lehetnek. Kényelmes parkolást, könnyű megközelítést kínálnak, és bármekkora az alapterületük, ahhoz mindig elég kicsik, hogy könnyen bejárhatók legyenek. Jól érzékelhető, ha a területükön történik valami új, időtöltésre alkalmas dolog. A Campona fejlesztési terveit a beruházó a jövő üzletközpont-koncepciójának tekinti – ahogy a többi fejlesztő is a sajátját. Hatalmas parkot, belső közösségi tereket és jóval több szabadidős szolgáltatást kínálnak. A hangsúlyeltolódás tehát tetten érhető. A fejlesztők már nem csupán az üzletek betelepítésében látják a lehetőséget. Innen már egyenes út vezet az olyan plázákhoz, amelyek egyben kulturális teret is kínálnak, és teljesen újraírják a nagy alapterületű ingatlankomplexumok funkcióját.

Még az is elképzelhető, hogy a fejlesztők egyszer csak visszatérnek a plázák egykori vásárlóbarát koncepciójához: hogy ne kelljen a legfontosabb dolgokért bejárni a teljes teret.

A fejlesztők vélhetően nem szeretnének még egyszer abba a hibába esni, hogy túlértékelik az elképzeléseiket. A jövő plázakoncepciója olyan köztes megoldás, amely stagnáló vagy visszaeső kiskereskedelem mellett is képes tartani a profitelvárásokat. Ezt pedig a kiskereskedelemtől távol eső – akár kulturális – szolgáltatásokkal érhetik el.

A cikk a május 27-i Világgazdaságban jelent meg