A könyvkiadás jó üzlet, ha az ember nem kapzsi

A Snowden-sztorit szerte a világon óriási érdeklődés övezi. Ennek fényében a kiadónak hatalmas fogás lehet a könyv, feltételezem, hogy nagy versenyfutás volt érte. Hogyan sikerült megszerezni a jogokat?

Aukción nyertük el, ami a mi életünkben nem ritka dolog. Fontos, hogy nálunk jelenik meg, mert nagyon akartuk, hiszen remek könyv – ritka jó -, azonban, amikor egy címtől azt várjuk, hogy letarolja a piacot, az nem ilyen.

Publikus, hogy mennyibe került „bezsebelni” a könyvet?

Szívesen elmondanám, de a magyar kiadók rendkívül szemérmesek, nem kezelik nyilvánosan az ilyen adatokat. Ha rajtam múlna, nem volna üzleti titok ez se, más se. De sajnos nem rajtam múlik.

Úgy hírlik, kémregényekbe illő módon olvasták a Snowden-könyv kéziratát. Mi történt pontosan?

Ez valóban így volt. Egy adott napon főszerkesztőnk, Berta Ádám kimehetett Londonba, és ott titokban elolvashatta egy nap alatt. Snowden nevét nem mondhattuk ki, nem írhattuk le, titkos csoportban leveleztünk – valóban kémregény volt.

Az amerikaiak még mindig keresik Snowdent. Hogyan lehetséges, hogy a világ vezető nagyhatalmának egyik legjelentősebb ellensége kereskedelmi forgalomba bocsáthatja a CIA-nál és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél beszerzett információkat? A kiadókat nem fenyegeti veszély emiatt?

Lehet, hogy ez nagyon veszélyes, de szerintem vállalható. A szólásszabadság mindennél fontosabb – vagy majdnem mindennél. Ez pedig olykor veszélyekkel jár, ha valaki ragaszkodik hozzá. Márpedig mi ragaszkodunk.

Világszerte nagyon népszerűek az önéletrajzi könyvek, hiszen a zenészek, sportolók, színészek és más közéleti személyek életének történetei szinte mindenhol bestsellernek számítanak. Ed Sheeran és Snowden könyve mellett terveznek-e ezen a vonalon is mozogni?

Hogyne! Mick Jagger, Beyoncé, Czeizel Endre, Dévény Anna – és még hosszan folytathatnám – mind a mi főszereplőink. Valóban nagyon népszerű ez a műfaj, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Nem állítom, hogy vadászunk a nagy nevekre, de figyeljük az ilyen lehetőségeket.

Úgy tűnik, a kiadónak szerencséje van az elmúlt időkben, A lány a vonaton című könyvtől a Snowden-szerzeményig megannyi siker fűződik már a nevükhöz. A kult könyvektől a thrillereken át a világirodalmi kötetekig mindenhol tarolnak. Mennyi a szerencsefaktor és mennyi a tudatos választás aránya a sikerekben?

Köszönöm a kérdésben foglalt állítást, valóban sok sikeres könyvet adunk ki. Ám a sikert nem csak eladott példányban mérném. Az, hogy a modern angolszász irodalom legnagyobb alakjai közül jó néhányat mi hoztunk el Magyarországra, mindenképpen rendkívüli lehetőség. Sally Rooney, Michael Chabon, Rose Tremain vagy Colson Whitehead már életükben nagy klasszikusok. Hogy olyan nívójú köteteket adhatunk ki, mint mondjuk Dezső András Maffiózók mackónadrágban című könyve, vagy olyan írókat fedezhetünk fel, mint Mucha Dorka, öröm, boldogság és megtiszteltetés, hiszen a magyar vonalat is pontosan olyan komolyan vesszük – kell is – mint a külföldi szerzőket.

Korábban azt mondta, Sally Rooneyra úgy figyelt fel, hogy Londonban sétálgatva arra lett figyelmes, minden boltban tornyokban áll a Normal People című könyv. Nem sokkal később itthon is megjelent Normális emberek címmel. Egy ekkora bestsellerhez elég csak ennyi, egy jó észrevétel, egy jó szimat?

Azért ennél jóval több kell. Napi sok-sok órán át olvasom a szakirodalmat, és valóban rengeteget utazom. Olykor már akkor beleszeretünk egy címbe, amikor még meg sem írták a könyvet. Rooneyt is figyelemmel kísértük egy ideje, az ő sikere nem véletlen, hiszen óriási tehetség. Az persze, amit végül elért, mindenkit meglepett egy kicsit. De megérdemli!

A kiadó nyáron tartott pódiumbeszélgetései során feltűnő volt, hogy mennyire képben van minden egyes kiadott könyvükkel kapcsolatban. Kiadóvezetőként hogyan jut ennyi ideje olvasásra?

Minden szabad percemben olvasok – muszáj. Mondjuk, ha belegondolok, nem nagy áldozat… Van, amihez konyítok, van, amihez kevésbé. De azért ez nem csak rajtam múlik, sokan dogozunk a sikerért.

A kérdés adja magát: hogy lett televíziós műsorvezetőből egy könyvkiadó vezetője? Nem hiányzik a képernyő, vagy úgy nagy általánosságban a média?

A munkámból valóban annyi látszott, hogy műsorvezető vagyok, de ez csak 10 százalékát jelentette. Valójában nagy részlegeket, olykor 100-150 embert kellett vezetnem, ennek során tanultam meg, mi az, hogy cég. Úgyhogy a fordulat nem volt olyan nagy, amikor átnyergeltem a könyvszakmába. Végzettségem szerint amúgy történész és nyelvész vagyok, finoman szólva „könyvőrült”. Hogy hiányzik-e a média? Az, amivé válhatott volna harminc évvel a rendszerváltozás után, igen. Az adrenalin, a siker, a szereplés, a ripacskodás – kicsit igen. Az viszont, hogy része legyek annak, amit ma médiának neveznek Magyarországon, egyáltalán nem hiányzik. Ugye megérti?

Ha már cégvezetésről beszélt: milyen bevétel számít jelenleg kielégítőnek Magyarországon egy kiadó megélhetéséhez?

Erre nem lehet konkrétan válaszolni, mindenkinek más, ami elég. Van, akinek milliárdok sem jelentenek biztonságot, ám van kiadó, amely pár tízmillióból is megél. Arányos üzlet, nem egy Google, de, ha az ember észnél van és nem kapzsi, lehet vele jó üzletet csinálni.

Egy korábbi beszélgetésünk során már elárulta, hogy egy aukción akár 50 ezer dollárba is kerülhet egy nagy fogás. Mi volt azonban az a könyv, amely kapcsán nem sikerült elsőnek lenni a versenyfutásban, és a leginkább sajnálja, hogy lemaradtak róla?

Jó, hogy kérdezi, mert elmondhatom: semmit, soha nem sajnálunk. Ha egy aukción veszítünk, sok sikert kívánunk a nyertesnek, és szurkolunk neki. Minden nap új lehetőség jön, ha valamit elrontunk, örülünk, mert tanulhatunk belőle. Csak előre nézünk, ez a mi cégünk lényege.

Mi lehet a csúcs egy kiadó számára, egyáltalán hol tartanak jelenleg a magyar mezőnyben? Mi a legnagyobb vágya a 21. század kiadó kapcsán?

Jó híre van a kiadónknak, sok olvasó bízik bennünk, és nekünk ez a legfontosabb! Nem tudom, hol a határ, nem lehetünk túl nagyok, mert a mai viszonyok közt nem tudnánk megvédeni egy sokmilliárd forint bevételű céget. Közepesek vagyunk, de stabilan benne az első húszban. Még van hová fejlődni. Ha pedig a konkrét célra kíváncsi: minden idők egyik legnagyobb írója nem kapható a magyar boltokban, mert a jogtulajdonos nem akarja, hogy magyarul is megjelenjenek ezek a művek. Ne is kérdezze, ki ő! Mindent megteszünk, hogy kiadhassuk – bármennyi időbe, pénzbe kerül. Most ez a legnagyobb cél és ígérem, időben értesülnek róla!