Az utóhasznosításon áll vagy bukik a stadion sikere

Az építőiparra jellemző szakemberhiány és alapanyag-drágulás miatt akár 30-40 százalékkal is többe kerülhet a tervezettnél az atlétikai stadion eredetileg 120 milliárd forintra becsült kivitelezése

– mondta a Világgazdaságnak Szabados Gábor sportközgazdász, hozzátéve, hogy ezzel várhatóan a 190 milliárd forintból felépült, 67 ezer néző befogadására alkalmas Puskás Arénához hasonló mértékű lesz a beruházás.

Emlékeztetett, hogy

a 120 milliárdos összeg még a 2024-es budapesti olimpiai pályázat keretében szerepelt a létesítmény neve mellett. Azt a megvalósíthatósági tanulmányt 2015 májusában készítette a PwC, de a főváros a NOlimpia kampány hatására végül 2017 februárjában visszavonta a pályázatot.

Fontos változás azonban, hogy

az olimpiai pályázatban 60 ezer fős stadion szerepelt, a játékok után 15 ezres kapacitásra történő visszabontással. A 2023-as atlétikai vb után is 15 ezer fős létesítmény van feltüntetve az utóhasznosítási tervben, de a befogadóképesség a világbajnokság idején is csak 40 ezres lenne.

„A vb után a tervezett harmada, négy-ötezer ülőhely is elegendő lenne” – állapította meg a sportközgazdász. Szerinte nem az a kérdés, hogy az atlétikai világbajnokság egy hete alatt megtelik-e a 40 ezres lelátó, hanem az, hogy mi lesz a stadion sorsa a világverseny után. Mert míg a Puskás Aréna esetében a labdarúgók Bajnokok Ligájának döntőjét lehetne megrendezni, illetve olyan kaliberű stadionzenekarok Budapestre csábítása lehet a cél, mint a Metallica vagy a Rolling Stones, a Nemzeti Atlétikai Központnak viszont napi több ezer csepeli, ferencvárosi, illetve dél-pesti, dél-budai szabadidő-sportolót kellene kiszolgálnia a Margitsziget alternatívájaként.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja