A többség szerint ki kell vizsgálni a Trump ellen felhozott vádakat

Az amerikai képviselőház megszavazta, hogy Donald Trump amerikai elnököt felelősségre vonják az ellene felhozott mindkét vádpontban,

a hatalommal való visszaélés és a kongresszus munkájának akadályozása miat, és ezzel döntött az elnök elmozdítását célzó alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) lefolytatásáról.

Az impeachment egy olyan bírósági folyamat, amelyet a szenátus bonyolíthat le szövetségi köztisztviselők ellen,

sőt ez az egyetlen eljárás, amelyben az Egyesült Államok elnökének a felelősségét a hivatali ideje alatt is ki lehet mondani.

Az eljárás menetrendjét egy korábbi cikkünkben már részleteztük.

Trump szerint a szavazás azt mutatta meg, hogy a demokrata párti politikusok „mély gyűlölettel és megvetéssel” viseltetnek a szavazók iránt. Megjegyezte, hogy egyetlen republikánus törvényhozó sem szavazta meg az impeachmentet, illetve hangsúlyozta, az ország „jobban áll”, mint valaha, s ő semmi rosszat nem tett.

Az Egyesült Államok alkotmánya szerint az impeachment-folyamatot kiváltó vétségek közé tartozik a

hazaárulás, a megvesztegetés vagy más súlyos bűncselekmények és szabálysértések elkövetése.

Az, hogy pontosan milyen vétségek tartoznak a súlyos bűncselekmények és a szabálysértések kategóriájába, arról az USA történetében mindig is heves vita zajlott.

Trump a harmadik elnök, aki ellen megszavazták az eljárást

A BBC összeállítása szerint Trumppal együtt összesen négy amerikai elnöknél indult el az impeachment-folyamat tárgyalása: három esetben a képviselőház többsége megszavazta, később azonban kettőnél a szenátus megvétózta az eljárást. Az egyik elnök pedig a lemondásával vette elejét a folyamatnak.

Andrew Johnson elnök ellen 1868-ban indították el a közjogi felelősségre vonási eljárást: az elnök ellen a képviselőház emelt vádat, végül a szenátus védte meg. Az ellene felhozott vád az volt, hogy

az egyébként alkotmányellenes törvény tiltó rendelkezés ellenére elbocsátotta hivatalából a hadügyekért felelős államtitkárát és egyben politikai riválisát, Edwin Stantont.

Egyes beszámolók szerint a felmentés hírére Johnson sírva fakadt. Elnöki ciklusának utolsó hónapjaiban hatalmi küzdelmekkel kellett szembenéznie, 1869-ben pedig elvesztette a republikánus jelölttel, Ulysses S. Granttel szemben a választást.

Johnson elnöksége alatt az Egyesült Államok 1867-ben megvásárolta Alaszkát 7,2 millió dollárért. Andrew Johnson az egyik legszegényebbnek számító amerikai elnök volt, aki bármilyen iskolai végzettség nélkül lehetett az államok első embere.

1974-ben Richard Nixon a Watergate-botránnyal kapcsolatban a lemondásával tudta elejét venni a vele szemben indított eljárásnak. Nixon ügye 1972 júniusában kezdődött, amikor

öt betörő behatolt a Watergate-házba, a Demokrata Párt központjába, a botrány 1973-ra elérte a Fehér Házat is, így a republikánus elnök több fontos tanácsadója is lemondásra kényszerült.

Az ügy következményeként a képviselőház igazságügyi bizottsága elkezdte megtárgyalni az impeachment-eljárás lehetőségét, végül három vádpontot szavaztak meg, melyek szerint

az elnök akadályozta az igazságszolgáltatást, visszaélt hatalmával és nem működött együtt a kongresszussal.

Összesen 184 napig tartott az impeachment-folyamat, a képviselőház 1974-ben hagyta jóvá a vádat, azonban Nixon első és egyetlen elnökként lemondott a hivataláról, így a vizsgálat megkezdése előtt megbukott.

Gerald Ford alelnök lett Nixon utódja, aki felmentette Nixont valamennyi vád alól. Kevesebb, mint két évvel később a választáson Ford elvesztette az elnöki széket és Jimmy Carter demokrata elnök költözhetett a Fehér Házba.

Bár Richard Nixon sosem ismerte el az ellene felhozott bűncselekményeket, 1977-ben egy angol riporter, David Frost interjút készített vele, ami bekerült a médiatörténelembe, hiszen

a lemondott elnök az interjú alatt azt mondta, hogy „becsapta az amerikai népet.”

Bill Clintont 1999-ben hamis tanúzással és az igazságszolgáltatás félrevezetésével vádolták a Lewinsky-botránnyal kapcsolatban.

A házasságban élő Clinton 1995 és 1997 között folytatott viszonyt a Fehér Ház gyakornokaként dolgozó, a kapcsolat kezdetén 22 éves Lewinskyval.

A kapcsolatukra 1998-ban derült fény, a demokrata elnök eskü alatt azt mondta:

Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel.

A Lewinsky-botrány a Paula Jones-ügy részeként robbant ki: Paula Jones még 1994-ben nyújtott be keresetet Clinton ellen, akit azzal vádolt, hogy 1991-ben, még arkansas-i kormányzóként szexuálisan zaklatta. Jones ügyében tanúként idézték be Lewinskyt, aki először tagadta, hogy viszonya lett volna az elnökkel. Kenneth Starr különleges ügyész kiterjesztette a vizsgálatát Lewinskyre, aki egyességet kötve már beszélt az elnökkel való viszonyáról. A képviselőház 1998-ban hagyta jóvá a vádat, de a szenátus felmentette az elnököt.

Az amerikai társadalom szerint...

A YouGov friss országos felmérése szerint a demokraták többsége (88 százalék) úgy véli, hogy el kellene indítani az alkotmányos felelősségrevonási eljárást Trumppal szemben, míg a republikánusok csupán 10 százaléka tartja ezt jogosnak.

Az amerikai felnőtt lakosság 47 százaléka támogatja, 39 százaléka viszont elutasítja az impeachmentet.

Emellett különböznek abban is, hogy pontosan milyen súlyos vád kellhet az ilyen eljárás megindításához. A republikánusok 70 százaléka szerint, ha Trump valóban nyomást gyakorolt volna az ukrán elnökre, még akkor sem lenne jogos a vizsgálat, a demokratáknál ez az arány 12 százalék.

Az el nem kötelezett szavazók többsége szerint (40 százalék) az eljárás megindítása nem indokolt az amerikai elnök ellen, 37 százalékuk azonban támogatja, a maradék 23 százalék nem tudta megítélni a kérdést.

Címlapkép: AFP