Keletről fenyegetik a bankokat

Minden egy helyen

– lényegében ezt kínálják a felhasználóknak azok a főleg Távol-Keleten hatalmasra nőtt appok, amelyek fő törekvése, hogy egyetlen jól használható felületen a lehető legtöbb szórakoztató és praktikus szolgáltatást elérhetővé tegyék a felhasználók számára – állapítja meg a KPMG fintech cégekkel foglalkozó szakértői anyaga. A WeChat és az Alipay a legjobb példái ennek, de Dél-Kelet-Ázsiában a Go-Jek és a Grab hódítja meg a piacokat. A szuperappok azt ígérik a felhasználóknak, hogy rajtuk keresztül mindent elérünk, amit az internet kínál: csetelhetsz, játszhatsz, filmet nézhetsz, autót, szállást, vagy éttermet foglalhatsz, vásárolhatsz és – ami a bankok szempontjából kiemelkedően fontos – mindezeket ki is fizetheted.

Mindeközben az Egyesült Államokban és Európában ennél sokkal kisebb tudású rendszerek és megoldások is erős fenyegetést jelentenek a bankrendszerre.

A Revolut, a Transfervise, vagy a neobankok nemcsak a fizetési tranzakciókon elérhető díjbevételektől fosztják meg a bankokat, hanem az ügyfélismerettől is. Ha egyszer egy számlatulajdonos Revolut kártyára tér át, akkor a bankja onnantól kezdve nem látja a hétköznapi tranzakcióit, csak azt tudja, hogy az ügyfél havonta 1-2 alkalommal kisebb nagyobb összeget helyez át a Revolut kártyájára.

Csakhogy a Revolut nem hívja fel a figyelmünket arra, hogy a hozzánk éppen közel eső moziban, ahova egyébként is járni szoktunk pont azt a filmet játsszák hamarosan, amiről az imént olvastunk el egy posztot, és nem dob fel két jegyet a második sorba, hogy most azonnal leüthetjük, és nem küld értünk taxit, amivel még éppen oda is érhetünk. Ehhez Európában és Észak-Amerikában a Facebook (Insta), a Google a Revolut, és náluk mondjuk a Taxify olyan szoros együttműködésére lenne szükség, ami pillanatnyilag nincs a csőben.

A szuparappok azonban önmagukban is képesek erre, hiszen valamennyi ehhez szükséges információval rendelkeznek,

és minden, a történetben felbukkanó szereplő szolgáltatása ott fut az oldalukon, ahova mi már be vagyunk lépve. Sőt a belépéssel erre minden adatvédelmi felhatalmazást is megadtunk már – nesze neked GDPR!

Mi a fenyegető mindebben a bankok számára?

A szuperappok eltávolítják a bankokat az ügyfelek közeléből.

A WeChat és az Alipay nemcsak a fizetési szolgáltatásra indult rá, de pénzügyi, megtakarítási és befektetési szolgáltatásokat is nyújtanak ügyfeleiknek.

Ma még ezek a szolgáltatások a tradicionális pénzügyi szolgáltatóktól erednek (hozzájuk megy a fizetésünk), mégis ezek az intézmények egy lépéssel távolabb kerültek ügyfeleiktől. Ez hasonlít ahhoz, ami a biztosítási szektorban történt a platformok és aggregátorok megjelenésével, a tradicionális pénzügyi szolgáltatók is beszorulva találhatják magukat szabályozott tevékenységeikkel, míg a szuperappoknál marad a felhasználói élmény és kapcsolat – szemlélteti a problémát KPMG.

Ráadásul a szuperappok a náluk keletkező adatbőséget arra használják, hogy jobb szolgáltatásokat nyújtsanak, mint az egyes szereplők, köztük a pénzügyi szolgáltatók külön-külön. Nemcsak hogy hozzáférnek a rengeteg ügyféladathoz, de tudják is, hogyan hasznosítsák a jobb felhasználói élmény érdekében. Közösségi médiás és tranzakciós adatok alapján végeznek hitelképesség bírálatot, vagy célzott pénzügyi szolgáltatásokat ajánljanak ügyfeleiknek éppen abban a pillanatban, amikor szükségük van rá. A tradicionális bankok ehhez képest az őket körülvevő szabályozói környezettel küzdenek, régi rendszereiket próbálják új megoldásokkal kiegészíteni, és kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy ehhez ügyféladatokra építve, hasonló platformot építsenek maguk körül.

A KPMG szerint fenyegető jelenség az is, hogy

a szuperappok a pénzügyi szolgáltatások területén építik brand reputációjukat.

Fizetési szolgáltatást nyújtani egy applikációban ártatlannak tűnhet elsőre; egy piactér fizetési mechanizmus nélkül már induláskor kudarcra lenne ítélve. Ezek a kifizetések döntő többségükben még tradicionális pénzügyi szolgáltatókon és kártya kibocsátó infrastruktúrán folyik keresztül, de fizetés brandje részben már elveszett a bank számára. A legnagyobb szuperappoknak már a saját brand reputációjukat használják olyan pénzügyi megoldások kihelyezésére, amik mögött valójában a hagyományos pénzügyi szektor szereplői állnak, vagyis

a banki termék a szuperapp saját márkás termékévé degradálódik.

Hiba lenne azt állítani, hogy az amerikai és az európai, vagy akár a dél-amerikai bankrendszert közvetlenül fenyegeti a szuperapp jelenség, de tény, hogy a fogyasztói igény megvan rá. Mindenki szereti az egyszerű megoldásokat, mindennél fontosabbá válik a fogyasztói élmény, ez pedig minden szereplőt arra ingerel, hogy egyre több szolgáltatást integráljon, előbb a saját értékláncában (ilyen Starbucks, vagy a Wallmart saját fizetési rendszere), aztán ha lehet azon kívülről is.

Szuperhőssé válni azonban nem könnyű, bizonyos földrajzilag behatárolható területeken valószínűleg már nem is nagyon lehet. Nehéz lenne a WeChat és az Alipay lájkjaival versenyre kelni Kínában, sőt az is valószínű, hogy ők előbb szerzik meg a kulcspozíciókat olyan feltörekvő piacokon, mint amilyen Indonézia, a Fülöp-szigetek vagy Malajzia – vélik a KPMG szakértői. Ezekben a térségekben a pénzügyi szektor szereplőinek valószínűleg nem marad más választásuk, mint partnerséget keresni a domináns szereplőkkel, ahogyan például Magyarországon Apple és Alipay mobilfizetést kínál több bank is.

Másutt azonban még nem késő, hogy a hagyományos pénzügyi szolgáltatók megőrizzék vezető szerepüket a megújuló pénzügyi piacokon is.