Az Oscaron nem a nézők véleménye számít

Mit gondol, megfelelő alkotások, szereplők és teljesítmények kapták az Oscar-jelöléseket?

Ez minden évben központi kérdés, mivel a díjszezon is erősen tematizálja a várakozásokat, de nem szabad elfelejteni, hogy az Oscar egy szakmai díj, amit az Amerikai Filmakadémia tagjai adnak egymásnak. El kell fogadni, hogy

az akadémia tagjai más érvek és értékek mentén döntenek, nem úgy, és nem azt látják a vásznon, mint a közönség.

A közösségi média platformjain rengeteg markáns rajongói vélemény jelenik meg, amit számos ember hajlamos szakmai véleményként fogadni, ám csak azért, mert valamit sokan mondanak, még nem biztos, hogy szakmai relevanciával is alátámasztott. Az is igaz, hogy a filmek és a szereplőik promóciója mára roppant kifinomulttá vált, s ez képes nagyon meglepő eredményeket hozni, az azonban még mindig kijelenthető:

az Oscar mindig is konzervatív díj volt, és ez továbbra sem látszik változni.

Számomra a Kisasszonyok jelölése a legjobb filmek között már önmagában meglepetés, ahogy Florence Pugh (Kisasszonyok) legjobb női mellékszereplő és Saoirse Ronan (Kisasszonyok) legjobb női főszereplő jelölése is. A Jojo Nyuszi filmet is nagyon túlértékeltnek tartom – tudnék másik filmet mondani ennek a helyére is. Akiket viszont hiányolok: Taron Egerton (Rocketman), Eddie Murphy (A nevem Dolemite) Awkwafina (The Farewell), Jennifer Lopez (A Wall Street pillangói)

Ismét óriási felháborodások vannak a színes bőrű jelöltek hiánya miatt. Ön szerint jogosak az évről-évre felbukkanó kritikák ezt illetően, vagy erős túlzás, mondhatni divatjelenség?

Van igazságalapja annak az észrevételnek, miszerint Oscar idén sem adott esélyt a kisebbségeknek, és a kritikai hangot hiba lenne divathóbortnak tekinteni – bár sokan rá is játszanak erre.

A közösségi média platformjain az erre vonatkozó kritikák számomra felülreprezentáltnak tűnnek, mert úgy látom, hogy az utóbbi időben elindult egy kedvező átalakulási folyamat, amely – még hullámzóan ugyan, de – már érezteti a hatását. A színész-kategóriák tavalyi nyertesei – Olivia Coleman, Rami Malek, Regina King, Mahershala Ali – a sokak által elvárt színességet képviselték, mégis akadtak olyanok, akiknek ez sem volt elég „színes”. Mindig lesznek olyanok, akik az Oscar kritizálásával akarnak a reflektorfénybe kerülni, ezt el kell fogadni. Csak ismételni tudom magam, ez az Amerikai Filmakadémia díja, amit a tagjai ítélnek oda az arra méltónak találtatott kollégájuknak. Ők most ezeket a teljesítményeket tartják erre érdemesnek. Szerintem

a jelöltek bejelentésének az időzítésével erre már rá is játszik egy picit az akadémia, mert így garantálható egy folyamatos diskurzus, ami felvezeti a díjátadót.

A rossz reklám is reklám. Hol tudnák ezt jobban, mint Hollywoodban?!

A nők látványos ignorálásával mi a helyzet? Ön szerint elképzelhető, hogy az elmúlt 90 évben tényleg csak 5 olyan film érdemelt jelölést, amelyet nő rendezett?

Az idei évben 63 női jelölt – az összes jelölt harmada – szerepel, amire korábban még nem volt példa. Ez rekord. Lehetne ebben a kérdésben az akadémia összetételére hivatkozni, de ha a mozikban szereplő filmek alapján állítjuk fel a statisztikát, akkor valós a kép a női rendezők hiányáról. Miért pont Oscar lenne kivétel?! Ez egy sokkal összetettebb szakmai kérdés, és noha a változás jelei itt is már ez ügyben is megmutatkoznak, a markáns előrelépés még messze van. A Kisasszonyok jelölése pont ennek a trendnek tudható be – bár szerintem ebben mezőnyben Lorene Scafaria A Wall Street pillangói-ért sokkal inkább megérdemelte volna a jelölést, vagy Lulu Wang A búcsú című filmjéért Awkwafinával a főszerepben, szóval valóban lehetett volna jelölni, ha… De mint mondtam, Oscar konzervatív, ezért tetszik neki jobban a Kisasszonyok. Másrészt a – kevés – női rendező közül sokan a könnyű műfajú filmeket választják, amelyek sajnos nem számíthatnak Oscar figyelmére.

Jennifer Lopez az A Wall Street pillangóiban valóban maradandót alakított. De mennyire jogosak a kritikák azzal kapcsolatban, hogy nem kapott jelölést? Sokan őt nominálták volna Charlize Theron helyett...

Kedvelem Charlize Theront – akinek az idei a harmadik jelölése egy korábbi díj mellett –, míg JLo-fannak nem mondanám magam, azonban szerintem

Jennifer Lopez az egyik nagy hiányzó,

akinek –, valamint Eddie Murphy (A nevem Dolemite) Awkwafina (A búcsú) – a jelölésével az akadémia elébe mehetett volna az #oscartoowhite hastag ismételt népszerűségnek. Alapvetően az ilyen típusú összehasonlítás a mozirajongók számára érdekes, és ezek természetes velejárói az Oscar-hangulatnak. Mivel a kategóriákban csak öt jelölt van, lehetetlen minden arra érdemest jelölni.

A #justiceforxy jelenséggel mit tud kezdeni a Filmakadémia? Vajon kell, hogy érdekelje őket? Van megoldás arra, hogy ez a probléma vére megszűnjön?

Ez a probléma sosem fog megszűnni, sőt inkább erősödni fog.

A kábelszolgáltatók térnyerésével egyre több olyan, a mainstreambe nem illeszkedő produkció tud majd jelentős rajongótábort kialakítani, amely közösség erős véleményformáló tényezővé tud válni.

Elég csak megnézni az utóbbi idők népszerű sorozatait, amelyek kapcsán a rajongók felől felmerült, hogy akár az Oscaron is jelölhetnék őket. Szerintem az Emmy-díj Oscar-szintre emelésével mindenképpen jól járna Hollywood és a streaming szolgáltatók is, mert a két nagy díj marginalizálni tudná az Oscar előszobájaként aposztrofált eseményeket. Az, hogy még a kábelszolgáltatók is Oscart akarnak nyerni, jól jellemzi, hogy a sok kritika ellenére még mindig ennek a díjnak van a legnagyobb presztízse.

A Spike Lee-féle kvótarendszer kivitelezhető? Vagy eleve az ötlet is hülyeség?

Spike Lee híres a meggondolatlan kijelentéseiről – elég csak a Charlton Heston afférra gondolni.

A kvótarendszert sem tartom jó ötletnek, véleményem szerint degradáló a helyzetbe hozni kívánt jelöltek számára is.

Az Oscar kezdetén nagyon sok díj volt: külön volt a legjobb vígjáték- és dráma-, sőt táncjelenet rendező is, de volt a legjobb filmcímet adók számára is Oscar. A Fekete párduc kapcsán jött az ötlet, hogy a legjobb népszerű film kategóriát is bevezetik, amely szerintem nagy hiba lett volna. Nyilvánvaló, hogy egy díj értékét devalválja, ha minél többen és minél „egyszerűbb”módon kaphatják meg. Azt gondolom, hogy Spike Lee sem örülne, ha kedvenc kosárcsapata, a New York Knicks számára az NBA előírná, hogy az egyes mérkőzéseken mennyi afroamerikai és mennyi nem afroamerikai kosaras léphet pályára. Azonnal értéktelenné válna a tehetség, a rátermettség és a játéktudás.

Martin Socrsese marveles megjegyzéseiről mit gondol?

Igazat adok neki. Ezek filmek valóban vizuális szőnyegbombázások csupán, ahol a hang és a látvány a meghatározó. Látványos videójátékok a mozikban – csak nem mi fogjuk a kontrollert. Ha a Marvel a Jokerhez hasonló filmeket gyártott volna, Scorsese sem tett volna rájuk megjegyzést.

Hiszen itt a példa: úgy is lehet képregény-sztorit a közönség elé vinni, ahogy Todd Phillips tette. Gyakorlatilag ő a legnagyobb támogatója Scorsese kijelentésének a filmjével.

Van esély arra, hogy a képregény-filmeket elvigyék a Joker irányába, miszerint inkább mély mondanivalóval rendelkező alkotásokat gyártsanak, mintsem látványorgiákat?

Ez rendező, de inkább stúdió-döntés. Szerintem a Joker sikere komoly üzenet Kevin Feige-ék (a Marvel művészeti igazgatója – a szerk.) számára, mert úgy tűnik, hogy

a képregény-filmek közönsége közel sem olyan sekélyes és felszínes, mint azt gondolták. Pont a képregények sötét és többdimenziós világa az, ami alapján kijelenthető, hogy a mélyebb jelentéstartalmú alkotások is utat találnak a közönséghez.

A Joker új fejezetet nyitott, de említhetném a Pókember – Irány a Pókverzum animációs filmet is, amely szintén átírta a zsáner sztenderdeket.

Egyre többen mondják azt, hogy ellustult a filmipar, mert csak remakeket, folytatásokat, és szuperhős filmeket gyártanak. Egyet ért ezzel?

Ez nem lustaság, hanem bevétel maximalizálás. Korábban a tévéknek, napjainkban már a kábelszolgáltatóknak köszönhetően a sorozatok uralják az életünket. Törvényszerű volt, hogy ezek a sztori-folyamok a mozikban is teret kapnak. A kedvenc sorozatunk sztárjait ma már többet látjuk, mint a saját barátainkat, vagy a szüleinket.

A lustaság abban mérhető, hogy valóban

nem nagyon vállalnak rizikót a nagy stúdiók,

lásd Az ír, vagy akár Joker példáját, de a kockázatvállalás újra meghatározó lesz, mert az elképesztő mennyiségű tartalom közül egyre bátrabb próbálkozásokkal lehet csak kitűnni és hatást elérni a közönségnél.

Ön szerint melyik műfaj, vagy milyen típusú film hiányzik igazán a piacról?

A tartalmas, „de jót beszélgettünk róla” filmek. A Joker például ilyen, illetve még Christopher Nolan filmjeit tudnám ide sorolni.

Mi lehet a mélyebb jelentéstartalma annak, hogy ismét nem lesz házigazdája az Oscar-gálának?

Sajnos az akadémia annyira „polkorrekt” akar lenni, hogy úgy véli, így ki tudja védeni azokat a támadásokat, amelyek a poénokra rosszul reagálóktól érkezhetnek. Nem gondolnám, hogy Ricky Gervais jó döntés lenne Oscar házigazdának, de az, hogy újfent nincs hostja az eseménynek, az komoly presztízs veszteség – különösen egy olyan országban, ahol a műsorvezetésnek ekkora hagyománya van. A nyitó monológok és a host első bevonulásai az Oscar külön meghatározó pillanatai voltak – emlékezzünk csak Whoopi Goldberg leereszkedésére, és szívesen emlékszem Chris Rock, valamint Jimmy Kimmel poénjaira is a közelmúltból. Az is igaz viszont, hogy a Kevin Hart körül kialakult hiszti miatt sokan nem is szívesen vállalnák a felkérést. Pedig szerintem Kevin Hart és Dwayne Johnson remek páros lennének, vagy például James Corden is. Remélem, csak időleges az akadémia döntése, és hamarosan újra lesz műsorvezetője az eseménynek.

Mondjon öt filmet az elmúlt pár évből, amely Ön szerint igazán jó!

Mit gondol, előbb utóbb fejet hajt az akadémia a Netflix előtt? Egyáltalán mennyire jó vagy legitim, hogy egy streaming-szolgáltató jelen van az Oscaron?

Törvényszerű, hogy a fogyasztói szokások hatnak az Oscarra is, ezt kivédeni nem lehet és nem is kell. A magam részéről a Spielberg-i konzervatív vonalat képviselem.

Örömteli, hogy a Netflix ilyen hatalmas mennyiségű – szerintem többségében inkább középszerű – tartalmat gyárt, de

a kizárólag a kábelszolgáltató platformján elérhető tartalom nem mozi.

A mozit nem a film hossza és a struktúrája határozza meg, hanem az, hogy sokan együtt, a moziban nézik meg. Örülök, hogy az akadémia ebbe beleállt és rákényszerítette a Netflixet, hogy a mozikban is bemutassa a tartalmait. Aztán a Netflix is rájött, hogy attól nem lesz kevesebb a bevétele – sőt –, ha a mozikban is bemutatja a filmjeit. Az Emmy presztízsének a felemelése a Netflixnek fontos lenne mivel az „hazai” terep lenne számára, ott sokkal komolyabb eséllyel szállhatna harcba. Az egy külön fejezet, hogy a rekord számú jelölésből miért nem tudnak soha realizálni szinte semmit...

Ha Ön adhatná át a díjakat, kik lennének a főbb kategóriák nyertesei?

Ebben nem vagyok túl jó, mert én szívből tippelek, és nem minden esetben szakmai érvek alapján. Túl sok összefonódást és egyéb érdeket tudok, látok a háttérben. Azt hiszem

névsornak tudnék örülni. De amikor ezt mondom, már tudom, hogy Margot Robbie helyett Laura Dern (Házassági történet) fog nyerni, hiszen az akadémia színész tagozatának a kormányzója, tavaly például ő vezette a jelöltek vacsoráját is. Nagyon meglepő lenne, ha a „barátai” nem rá szavaznának.

Ismét magyarázkodnia kell a Filmakadémiának

A Joker és a Netflix tarolhat az Oscaron, ám újra szól a régi nóta: nőket és színes bőrűeket alig jelöltek. A nézők Jennifer Lopezt és az Élősködők szereplőit siratják.