A koronavírus-járvány miatt a kormány által elrendelt korlátozások a kis- és középvállalkozásokat, de akár a nagyvállalatokat is abba a helyzetbe kényszeríthetik, hogy nem tudnak eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségüknek. Számos vállalkozásnál ezért a munkaviszony megszüntetésének lehetősége kiemelt kérdéssé válhat a következő időkben – olvasható a Kapolyi Ügyvédi Iroda közleményben. Ennek kapcsán az ügyvédi iroda összefoglalta, hogy a munkáltatók a koronavírus járványra hivatkozással miként szüntethetik meg jogszerűen a munkavállaló határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonyát.
Általános szabály, hogy a munkáltató rendes felmondással megszüntetheti a munkavállaló munkaviszonyát, amennyiben az megfelelően (valós, világos és okszerű) indokolva van. Önmagában azonban az iparági okok, vagy például a megrendelések kiesése nem mentesít a foglalkoztatási kötelezettség alól. Ebben az esetben a munkáltatónak úgy kell kezelnie a helyzetet, hogy az ne járjon a munkaviszony megszüntetésével. Erre többféle megoldás is létezik: ilyen például az otthoni munkavégzés (home office), vagy távolléti díj állásidőre történő fizetése. Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint azt is fontos kiemelni, hogy
egy járványügyi intézkedés önmagában nem lehet a munkaviszony munkáltatói felmondásának indoka, mivel az nem függ össze a munkavállaló magatartásával, képességeivel vagy egészségi alkalmasságával, illetve a munkáltató működésével.
A rendkívüli intézkedések következtében azonban a munkáltató működése ellehetetlenülhet, ami a munkáltató működésével összefüggő oknak minősül, ezért eredményezhet mentesülést. Amennyiben a koronavírus okozta körülmények (csökkenő forgalom, üzlet bezárása, stb.) a munkáltató anyagi helyzetét olyan mértékben rendítik meg, hogy a továbbiakban nem tudja biztosítani a tartós foglalkoztatást, a felmondás indokaként alappal lehet hivatkozni azokra a koronavírus okozta gazdasági hatásokra, amelyek átszervezéshez és/vagy munkakör(ök) megszüntetéséhez vezetnek. A fenti indokok vonatkozásában egy esetleges jogvitában a felmondást megtámadó munkavállaló – a bírósági joggyakorlatnak megfelelően – nem hivatkozhat arra, hogy az átszervezés célszerűtlen, gazdaságtalan volt, mert ezeket az indokokat a bíróság nem vizsgálja.
A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt megfelelő indoklással ellátott felmondással többek között akkor szüntetheti meg, ha a munkaviszony fenntartása lehetetlenné válik valamilyen elháríthatatlan külső ok következtében. Ennek a kitételnek a munkáltatót érintő – de tágan nem értelmezhető – vis maior helyzetek felelnek meg, vagyis amelyekre a munkáltatónak semmilyen ráhatása, befolyása nincs. A Kapolyi Ügyvédi Iroda álláspontja szerint
a koronavírus miatt elrendelt intézkedések az adott eset összes körülményének vizsgálatától és annak eredményétől függően vis maior tényállásnak minősülhetnek. Mindemelett fontos megemlíteni, hogy a fenti munkáltatói felmondások esetében a munkavállalót a felmondási időre járó bér és – 3 évet meghaladó munkaviszony esetén – végkielégítés illeti meg.
Megfelelő indoklással ellátott felmondás mellett a munkáltató azonnali hatállyal is megszüntetheti a munkaviszonyt. Egyrészt, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje szerint azonban mivel ezek a felmondási esetek a munkavállaló magatartásával kapcsolatosak, azok a hátrányos gazdasági hatások, amelyeket a koronavírus miatt elrendelt kormányzati intézkedések a munkáltatónak okoznak, nem szolgáltathatnak alapot az azonnali hatályú felmondáshoz. A munkáltató ugyanakkor a határozott idejű munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti, ebben az esetben azonban a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.
Amennyiben a munkaviszony megszüntetése több munkavállalót érint, a munkáltatónak figyelemmel kell lennie a munka törvénykönyvének a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezéseire is.
Ha ugyanis a munkáltató a Munka Törvénykönyvében meghatározott számú munkaviszonyt tervez megszüntetni, köteles tárgyalásokat folytatni az üzemi tanáccsal a csoportos létszámcsökkentés elkerülésének lehetséges módjáról, eszközéről, elveiről, a következményeinek enyhítését célzó eszközökről, valamint az érintett munkavállalók számának lehetséges csökkentéséről, és a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség terheli mind az üzemi tanács, mind pedig az állami foglalkoztatási szerv felé.
Ha a munkáltató mégis úgy dönt, hogy nem szünteti meg a munkaviszonyt, a vis maior következtében a munkaviszony lényegében „felfüggesztésre kerül”. A vis maior helyzet miatt a munkáltató nem köteles eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, a munkavállalót nem terheli a munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettség, és természetesen nem illeti meg az alapbére. Ezt a helyzetet célszerű az egyértelműség kedvéért írásban is rögzíteni. A munkáltató azonban ilyen esetben is dönthet úgy, hogy – elsősorban a munkavállalók megtartása érdekében – a korábbi munkabért vagy annak egyrészét folyósítja a dolgozónak; mindezt annak érdekében, hogy a járvány okozta válság megszűnését követően minél előbb folytatni tudja normál működését. Ehhez azonban mindenképpen megállapodás szükséges, mivel a munkabér a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme Több uniós tagállam hozott olyan intézkedéseket, hogy ilyen esetre akkor is jár a munkanélküli segély, ha a munkaviszony nem szűnt meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.