Régebb óta létezik vagyoni egyenlőtlenség, mint ahogy azt eddig hitték

Az eddig véltnél régebben léteztek komoly vagyoni egyenlőtlenségek – állapította meg egy nemzetközi tudóscsoport egy 6600 éves lengyelországi temetkezési hely leletei alapján.

Amerikai, svéd és lengyel tudósok egy csoportja az Antiquity című szaklapban számolt be az ősi temetőben talált csontok és más leletek vizsgálatának eredményeiről.

Vagyoni egyenlőtlenség alatt az azonos közösségen belül élők közötti jövedelmi eltéréseket értik. A kutatócsoport bizonyítékokat talált arra, hogy az egyenlőtlenségek régebbre nyúlnak vissza, mint a legtöbb történész véli

– olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portálon.

A csoport a lengyelországi Oslonki ősi temetőjében talált csontvázakat és a sírokhoz kapcsolódó tárgyakat ásta ki. Megmérték a csontok szénizotóp-arányát, összesen harminc felnőtt, 18 és 45 év közötti ember maradványait vizsgálták. Végül a területen talált, azonos időszakból származó jószágok csontjait is elemezték.

Azt találták, hogy az emberek egy részét függőkkel, fejpántokkal és rézgyöngyökkel együtt temették el, ami arra utal, hogy előkelőbb családokból származhattak, mindez azonban nem volt elegendő, hogy a vagyoni egyenlőtlenséget bizonyítsa.

Azt is megfigyelték, hogy

az ékszerekkel eltemetett emberek csontjai szénizotóp-tartalmukban is különböztek. Ugyanilyen szénizotóparány jellemezte a vizsgált állatcsontokat is . Ez azt sugallja, hogy az ékszerekkel eltemetett emberek fogyasztották a helyi marhák húsát.

Akik csecsebecsék nélkül feküdtek a sírokban, azok csontjai nem tartalmazták a jellegzetes mennyiségű szénizotópot, ami azt jelentheti, hogy nem fogyasztották a helyi jószág húsát.

Szintén feljegyezték, hogy a marhacsontok szépizotóp-tartalma alapján az állatok a nyílt mezőkön legeltek, mivel a széles, napsütötte mezőkre járó mai szarvasmarháknál ugyanez az izotóparány figyelhető meg, szemben a részben fák árnyékában élő, növényekkel táplálkozó marhákkal.

Mindent összevetve az eredmények alapján az ékszereikkel eltemetett emberek, akik a helyi marhák húsát ették, földtulajdonos családok tagjai lehettek, akik a javakból többet birtokoltak, mint az ékszertelen sírokban fekvők. Ez a közösségen belüli korai vagyoni egyenlőtlenséget támasztja alá.